Salvatore ház

Egy újabb nap volt. A nap már az égen ragyogott mikor kikémleltem az ablakból. Madarak és más tollasok repültek a szürkés-kék égbolton. Kezemben egy pohár whiskyi-t szorongattam, majd a számhoz emeltem és bele kortyoltam. Éreztem, ahogy az alkohol szétáramlik a testemben és eljut az összes erembe. Lenyeltem az utolsó kortyot is, majd az asztalomhoz léptem és leültem a vele szembe álló székre. Kinyitottam a naplómat és felvettem a tollat ami az asztalon hevert, majd neki láttam az írásnak.

Kedves naplóm!

Egy új napra ébredtünk. Egy teljesen más világ kezdi kibontogatni szárnyait. Elena-val a napjaim egyre gyönyörűbbek, mint voltak. Úgy érezem végre megtaláltam benne azt a lányt, akit Katherine-ben keretem, sikertelenül. Minden nap...

Hirtelen kocsi kerekek kezdtek a murván pattogni. Felálltam, otthagytam a könyvet és az ablakhoz siettem. Egy ezüst színű kocsi gurult az ajtó elé. Kinyílt az ajtó, majd Elena szállt ki belőle. Egy szempillantás alatt lent voltam az ajtónál és kinyitottam azt.
- Szia kicsim.- Mosolyogtam a lányra és megöleltem.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Arra ébredtem fel hogy az ablakomon keresztül besüt a szobámba a nap. Amint kinyitottam a szemeimet rápillantottam az órára és láttam, hogy már elég késő van. Így hát fogtam magam és lassan elmentem fürödni majd miután minden előkészülettel kész voltam úgy döntöttem felöltözök és elmegyek itthonról. Még nem döntöttem el hogy hova akarok menni, csak azt tudtam hogy nem akarok egész nap itthon lenni. Mindenkitől elköszöntem majd fogtam a kocsikulcsomat és elindultam. A városban kocsikáztam egy ideig majd végül úgy döntöttem, hogy benézek Stefan-hoz. Nem vezettem gyorsan mert nem akartam balesetezni. Miközben vezettem gondolkodtam, hogy mennyi minden vesz körül engem és hogy mennyire változott meg az életem. Sok dolog változott meg, de a sok rossz dolog ellenére itt vannak a jó dolgok is. Mint például Stefan... vele boldog voltam és talán ez a boldogság kitart legalább egy kis ideig. Lassan megérkeztem a Salvatore házhoz. Épp leparkoltam a kocsit amikor hallottam hogy a bejárati ajtó nyílik. Szép lassan kiszálltam a kocsimból majd a ház felé indultam. Stefan már az ajtóban várt engem én pedig mosolyogva pillantottam rá és viszonoztam a meleg fogadtatást.
-Szia édesem! -Mondtam kedvesen neki majd elengedtem.
-Minden rendben van Stefan? -Kérdeztem tőle bájosan mint mindig.
-Arra gondoltam beköszönök mivel nem akartam otthon maradni és Jenna meg Jeremy sincs otthon.

Lassan besétáltunk a házba, majd bezártam az ajtót és válaszoltam Elena kérdéseire.
- Minden a legnagyobb rendben van, csak gondolkodtam.- Válaszoltam és lágyan megcsókoltam Elena finom, meleg, puha ajkait.
- Jól tetted, hogy ide jöttél. Terveztem, hogy beugrok hozzátok, csak nem tudtam, hogy fent vagy-e már és nem akartalak felkelteni.- Mosolyogtam a lányra és megsimogattam az arcát.
- És veled minden rendben?- Kérdeztem és a fotelhez kísértem, ahol mind a ketten leültünk.
- Kíváncsi vagyok Damon hány nőt csábított megint az ágyába.- Morogtam az orrom alatt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Szépen lassan besétáltunk a házba, persze Stefan ment elől. De persze közben hallgattam Stefan minden egyes szavát.
-Értem... és mi az amin ennyire gondolkodtál Stefan? -Kérdeztem vissza kedvesen. Míg visszakérdeztem Stefan-tól addig Stefan megcsókolt én pedig szerelmes csókkal viszonoztam. Az ilyen pillanatokban nagyon boldog voltam vele és csak élveztem a pillanatokat. De Stefan-nal minden egyes pillanatot élveztem és ez alól a mai nap sem volt kivétel.
-Akkor sikerült egy lépéssel előtted járnom kivételesen. -Mondtam neki kedvesen majd elmosolyodtam. Nem mindennap történik meg hogy Stefan előtt járok és ezt ki kell élvezni.
-Őszintén szólva Stefan már egy ideje fent voltam. Így is későn keltem fel és hát arra gondoltam benézek a városba és itt kötöttem ki. -Mondtam bájosan majd miután megsimította az arcomat én megfogtam a kezét.
-Velem? Hát igen... legalábbis most igen. Vagyis csak tudod most minden annyira tökéletes körülöttem és már azt várom mikor történik valami. -Mondtam neki kicsit letörten, de viszont örültem, hogy Stefan mellettem van és a lehető legboldogabb vagyok. Közben viszont hallottam ahogy Damon-ről alkot valamilyen véleményt. Nem tudtam elsőre mit is mondhatnék neki, de aztán egy percig a gondolataimmal foglalkoztam, majd megszólaltam.
-Biztosra veszem nem egyet, de ez az ő élete és úgy éli ahogy akarja és nem tehetsz semmit sem hogy megváltoztasd őt még ha akarnád sem menni. -Mondtam el a véleményemet Damon-ről. Egyelőre nem tudtam mást mondani neki erről a dologról.

- Katherine-n járt az eszem.- Vallottam be, majd lehajtottam a fejemet. Nem akartam szóba hozni ezt a témát, de ha már megkérdezte...
- Igen, most az egyszer te nyertél, de legközelebb nem lesz ilyen szerencséd.- Vigyorogtam rá és az ölembe húztam. Szavai hallatán egy kicsit kétségbeestem.
- Szívem, nem bírtál aludni?- Kérdeztem és finoman megcsókoltam.
- Szeretlek.- Suttogtam és hátrasimítottam barna egyenes haját.
- Ne foglalkozz a jövővel. Most csak a jelen számít. És főleg az, hogy biztonságba legyél.- Néztem a szemébe és rámosolyogtam. A Damon témára csak bólintottam.
- Tudom, csak...Én kényszerítettem bele ebbe az egészbe, és utálom, hogy ilyen ember lett belőle.- Mondtam és felálltam.
- Mindegy, csak ez zavar.- Mondtam és megálltam előtt karba font kezekkel.
- Be mész ma a suliba? Mert ha igen, akkor elviszlek.- Ajánlottam fel.
- Persze, nem szívesen, de érted bármit.- Mosolyogtam rá és lehajoltam, hogy ismét megcsókoljam. Utáltam magam azért, hogy miattam Elena is veszélyben van. Sosem akartam beismerni magamnak, hogy ha nem akartam volna megismerni, hogy ha nem akartam volna ismét szerelmes lenni, akkor most boldog és normális élete lenne. De én máshogy döntöttem. Idejöttem, megismertem és bele szerettem, úgy, mint még soha senkibe. Katherine-t sosem szerettem igazán. Talán csak abban reménykedtem, hogy megtalálom azt az énjét, amit Elena-ban nem kellett keresnem. Ott volt az orrom előtt egész végig. Katherine és Elena lehet, hogy ugyan úgy néztek ki, de a belsőjük, mindkettőjüknek más volt. Kathernine-é hideg és utálatos. Minden percben csak ölni akart, míg Elena....maga volt a kedvesség és a szeretet. Egy olyan lány, akit még sosem láttam.

[You must be registered and logged in to see this image.]


A feltett kérdésemre válaszolt, de nem éppen ezt a választ vártam. Nem azt mondom meglepett mert nem, hanem inkább csak kicsit elszomorított. De én kértem tőle hogy mondja el mi az ami foglalkoztatta őt. És ennek tetejébe még arra is én kértem hogy mindig mondjon igazat. Nem hibáztathatom érte.
-Szóval Katherine... és mi az ami ennyire foglalkoztat vele kapcsolatban? -Kérdeztem tőle egy kicsit félve a válaszától. Tudtam, hogy hiba volt megkérdezni, mert lehet olyat hallok tőle amit nem akarok hallani, de tudni akartam miért jár a fejében ő és mit gondol róla.
-Majd meglátjuk Stefan... majd. -Mondtam neki majd hirtelen az ölébe húzott. Miközben az ölében voltam megfogtam a kezét.
-Hééé... -Mondtam majd elmosolyodtam, de közben aggódó kérdéssel rohamozott meg.
Őszintén szólva nem tudtam mit is mondhatnék rá hiszen nem sokat aludtam, de hazudni sem akartam neki, ha én arra kértem őt hogy ne hazudjon akkor én nem tehetem épp az ellentétét.
-Hát nem valami sokat, de ne törődj vele jól vagyok. -Mondtam bájosan neki. Nem akartam hogy feleslegesen aggódjon miattam. Elég ha akkor aggódik ha valami nagy baj van. És most csak a lelkemben vannak gondok amik majd helyre jönnek. Az könnyen orvosolható. Mindeközben élveztem a Stefan-nal váltott csókot. Minden egyes csók érzelmes volt és szerelmes mindennek ellőtt.
-Én is szeretlek Stefan! -Mondtam neki halkan, de ebben az üres házban szinte hangosnak tűnt a hangunk. Közben hallgattam ahogy óvakodva beszél rólam.
-Rendben van, igazad van Stefan... de nem olyan könnyű. Viszont most biztonságban vagyok mint mindig mikor velem vagy. -Mondtam nyugodtan neki és határozottan, mert tudtam hogy Stefan megvéd bármitől és mindig csak óvni akar engem. Végül pedig megcsókoltam én is őt.
-Érthető, de nem te kényszerítetted arra hogy úgy viselkedjen ahogyan most ő viselkedik. Volt választása, de ő másképp döntött mint te. -Válaszoltam neki tárgyilagosan. Miután felállt én elkényelmesedtem a kanapén. Rápillantottam Stefan-ra és elmosolyodtam ahogy hallgattam őt.
-Beszéltem Jenna-val és belement hogy ma ne menjek be a suliba. Szóval nem kell bevinned mert nem megyek be ma. -Mondtam neki majd mikor megakart csókolni én csak egyszerűen megcsókoltam őt. És felálltam a helyemről majd átkaroltam a kezeimmel a nyakát.

Elmosolyodtam a bizonytalanságán.
- Semmi, csak. Olyan furcsa, hogy minden egyes pillanatban őt látom benned, még is teljesen más vagy.- Adtam választ a kérdésére és megcsókoltam.
- De..Elena, tudod, hogy én csak téged szeretlek. Katherine sohasem lesz olyan fontos nekem, mint te, ezt jobb ha tudod.- Néztem gyönyörű szemeibe. Kezeimet a derekára csúsztattam és közelebb húztam magamhoz.
- Ne is álmodj róla. Sosem adok több lehetőséget.- Vigyorogtam kihívóan és egy mozdulattal felkaptam Elena könnyű testét.
- Nem tudom megcsinálni, hogy nem foglalkozok vele tudod jól.- Néztem rá rosszalló tekintettel és megcsókoltam.
- Igen, amíg itt vagyok addig igen, de Katherine-től és Damon-.tól már nem tudlak olyan egyszerűen megvédeni. Sokkal erősebbek, mint én.- Juttattam eszébe a tényeket és finoman letettem.
- Damon régen nem ilyen volt. Régen...teljesen normális volt. Nem mondom, hogy a nőket nem vitte ágyba és nem ivott, de normális volt.- Magyaráztam és a kandallóhoz léptem. Mosolyogva néztem rá.
- Szóval Jenna mondta?- Kérdeztem és ismét közelebb lépte hozzá. Finoman a derekára csúsztattam a kezemet és finoman magamhoz húztam.
- Nem szabadna lógni a suliból.- Néztem rá komolyan, majd elmosolyodtam és ismét ajkaira tapadtam. Bíborvörös ajkai lágyan simogatták az enyémet. Elhajoltam tőle, majd ránéztem.
- Kapaszkodj belém szorosan.- Szóltam rá és egy szempillantás alatt a szobámba termettünk, mint a ketten.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Stefan csak mosolygott bár én nem találtam ennyire viccesnek. Bizonytalan voltam mert tudtam Stefan és Katherine közös múltját. És az zavar a legjobban hogy hasonlítok rá és néha fogalmam sincs hogy Stefan mit is szeretne. Katherine-t vagy engem, de ahogy kimondta hogy szeret egyszerre minden kétségem tova szállt.
-Igen... mert hasonlítok rá, de azt kívánom bárcsak ne lenne így. De még az a szerencse, hogy csak kívülről hasonlítok rá. -Mondtam határozottan, bőven elég az is hogy kívülről nézek ki úgy mint ő. Már csak ennél az lenne a legrosszabb ha belülről is ugyan olyan lennék mint Katherine.
-Tudom, hogy szeretsz Stefan... és én is szeretlek. Rendben van Stefan elhiszem neked ha te mondod, hogy Katherine nem lesz olyan fontos mint én. De mi lesz most, hogy ő vissza jött? -Kérdeztem kicsit kíváncsian. Tudtam, hogy minden meg fog változni, hogy ő visszatért, de nem tudtam hogy Stefan-t mit gondol erről. De a gondolatmenetemet Stefan zavarta meg kellemesen amint magához vont. Én csak elmosolyodtam és a szemébe néztem. De aztán hirtelen felkapott.
-Ez nem fair Stefan, kihasználod a képességeidet ellenem. -Mosolyodtam el miközben még mindig tartott engem.
-Igen tudom Stefan, de nem sokat tehetsz már. -Mondtam majd viszonoztam a csókját ami kellemes és meleg érzéssel töltött el. Miután a csókunk véget ért Stefan letett.
-Biztosan igazad van, de te mindent meg teszel, hogy ne legyen semmi bajom. De egyelőre ahogy te mondtad ne a jövővel foglalkozzunk ha nem a jelennel. És míg Katherine vagy Damon nem jelenik meg addig hagyjuk őket. -Ajánlottam neki egy tisztességes ajánlatot neki. Egyelőre se Katherine se Damon nem jelent meg szóval addig kilehet élvezni a nyugalmat. Ő eltávolodott majd a kandallóhoz lépett. Viszont közben mosolygott és magyarázta Damon tettét. De aztán hirtelen megint előttem termet. -Nehéz elhinni, hogy Damon tud normális is lenni, de te jobban ismered őt. Igen tudod Jenna úgy gondolta talán jót tenne egy kis nyugalom. Látta rajtam, hogy nem sokat aludtam és aggódni kezdet. - Mondtam neki majd sóhajtottam egyet. -Stefan... nem szeretek neki hazudni. -Mondtam neki, de nem tudtam tovább folytatni, mert Stefan újból megcsókolt én pedig csak azt folytattam amit ő elkezdett. -Rendben van. -Mondtam neki bájosan majd egy pillanat alatt már a szobájában voltunk. A kezeim ismét a nyaka körül voltak majd lágyan, de közben szenvedélyes megcsókoltam őt.

- Tudom Elena.- Néztem a szemébe, majd megcsókoltam.
- Mivel se Damon se Katherine nincs itt, kiélvezed a helyzetet igaz?- Kérdeztem egy halvány mosollyal. Finoman lefektettem az ágyra, majd fölé kerültem és megcsókoltam.
- Én kihasználnám a képességeimet?- Kérdeztem két csók között. Lassan, szenvedélyesen csókoltam Elena puha, vörös ajkait.
- Nem, hisz ismersz. Olyat sose tennék.- Mosolyogtam rá és ismét csokoládé barna szemeibe néztem. Elöntött az az ismerős meleg érzés, amit iránta érzek, mikor vele vagyok, legfőbb kép, mikor belenézek a szemébe.
- Tudom, hidd el. Nekem is nehéz volt, és tudom, hogy neked is az, de nem mondhatod el neki. Főleg most nem. Ha Katherine megtudná, hogy tudja, akkor ő is veszélybe lenne.- Suttogtam a fülébe és mellé feküdtem. Magamhoz húztam és nyomtam egy puszit a nyakára.
- Kathernine pedig nem adja fel.- Fejeztem be egy kis szünet után. Nem akartam, hogy valami baja legyen Elena-nak, vagy Jenna-nak. Tudtam, hogy ha szenvedni fog, akkor nem tudom, majd ölbe tett kézzel nézni és nem tenni semmit.
- Amúgy most, hogy vissza jött sokkal nehezebb lesz. Ugye tudod? És veszélyesebb. Főleg neked. Azon lesz, hogy mindenáron vissza szerezzen magának, és ha kell, képes arra, hogy megöljön téged.- Mondtam és a távolba meredtem. Az összes pillanat leforgott az agyamba, amit valaha Katherin-nel töltöttem. Igazság szerint egy sem volt olyan, hogy visszakérném a pillanatot. De Elena...a vele töltött percek és napok. Mindegyikre tökéletesen emlékszem, és ha tehetném, visszaforgatnám azokat, hogy újra-és újra átéljem vele.
- Tudod, hogy szeretlek?- Kérdeztem, mikor visszatértem a valóságba az én Elena-m hoz. Megsimogattam az arcát, majd nyomtam rá egy puszit is.
- Gyere menjünk sétáljunk egyet. Mutatni akarok valamit.- Néztem rá és felálltam. felhúztam az ágyról, majd feladtam a kabátját. Kisétáltunk, majd beszálltunk a régi kocsimba és elhajtottam a régi birtokunkra.
//Régi Salvatore Birtok//

[You must be registered and logged in to see this image.]

Stefan megcsókolt én meg egy pillanatot sem haboztam, hogy visszacsókoljam őt.
-Igen ameddig csak lehet. -Mosolyodtam el halványan majd hagytam, hogy Stefan elvezessen az ágyig és ő nem habozott sokat és már felettem volt. Stefan kezdte meg a csókot, de én folytattam szenvedélyesen.
-Aham... ismerlek épp ezért mondtam Stefan. -Mondtam majd elkezdtünk szenvedélyesen és érzékien csókolózni. Stefan mélyen a szemeimbe nézett én pedig mint mindig ilyenkor teljesen megbolondít vele. Ilyenkor csak azt éreztem hogy senki más nem létezik csak ő meg én.
-Tudom Stefan, hogy nem mondhatom el neki mert akkor abból csak neki lenne baja. És nem akarom elveszíteni őt ahogyan senki mást sem akit szeretek. De néha már olyan nehéz.. pláne hogy nem is szeretek hazudni. -Válaszoltam Stefan-nak szelíd hangon, de hangomban lehetett érezni a kétségbeesést és a félelmet is. Aggódtam mindenki miatt akit szerettem főleg most hogy Katherine visszatért és nem lehet tudni mik a tervei. Ahogy Stefan rám nézett láthatta a barna szemeimben hogy aggódom. De aztán ahogy a nyakamat megpuszilta egy pillanatra elmosolyodtam. Stefan értette hogy hogyan legyen jobb kedvem, de ez nem elég egyelőre.
-Igen tudom Stefan, de akármi is történjen nem hagyhatom azt hogy bármelyik szerettemnek baja essen Katherine miatt. - egy kicsit elgondolkodtam majd feltettem neki a legelső kérdést ami az eszembe jutott.
-Szerinted meddig képes elmenni Katherine? -Kérdeztem egy kicsit zavartan. Tudtam, hogy Katherine bármeddig képes elmenni a céljai eléréséhez, de ezt tőle akartam hallani.
-Igen tudom nagyon is jól Stefan. -Mondtam majd gyengéden egy csókot leheltem az ajkaira.
-Mutatni akarsz valamit? Még is micsodát Stefan? -Kérdeztem kíváncsian, de választ nem kaptam mert már Stefan fel is húzott az ágyról majd illedelmesen felsegítette rám a kabátot mint egy lovag. Ezen csak elmosolyodtam, majd elindultunk Stefan kocsijával. De a kíváncsiságommal nem bírtam és ezt Stefan is tudta rólam.
-Hova akarsz vinni Stefan? -Kérdeztem egyre kíváncsibban tőle. De egyelőre nem mondott semmit sem nekem. Néha utáltam ha ennyire titokzatos.

//Régi Salvatore Birtok//