Dorian Gray

Név: Dorian Gray
Becenév: Dorian, Dan
Nem: férfi
Faj: ember
Kor: 23
Születés ideje, helye: 1987. november 07. San Antonio, Texas
Foglalkozás: zenész, énekes
Hobbik: imádok kocogni, zenét hallgatni és üldögélni a parkban, vagy folyóparton

Család:
Apa: Leonard Gray, 43 éves, két éve nem tartom vele a kapcsolatot
Anya: Emily Gray, 38 éves. szintén nem tartom vele a kapcsolatot
Testvér (ek): David Gray, 23 éves, nagyon jó a kapcsolatunk
Egyéb hozzátartozók: -
Háziállatok: Luciusz, németjuhász kan kutyus



Kinézet:
188 cm magas, barna hajú, kék szemű, sportos. Általában a lezser ruhákat hordom, azaz deszkásfarmer, izomtrikó, deszkáscipő és hasonlók.

Jellem:
Csendes, mindenkivel bizalmatlan, általában magányosan tölti az idejét. Képes egyedül elüldögélni bárhol, és az élet nagy dolgain töprengni de, ha találkozik egy rokonlélekkel, akkor könnyen megnyílik. Kedves és jószívű, csak azzal lesz arrogáns, aki megérdemli. Imád zenélni, és abban kifejezni a gondolatai, érzelmeit. Legjobb barátja a kutyája, akitől semmiképp sem válna meg.


Előtörténet:
San Antonioban születtem egy igazi farmer család 2. gyermekeként. Azaz egész 5 percen múlott az, hogy első, avagy második "helyezett" leszek-e. Az ikertestvérem ugyanis, David megelőzött. Szüleim, Emily és Leonard kemény neveltetésben részesítettek mindkettőnket. Nem volt olyan, hogy a barátainkkal lógtunk volna, vagy ilyesmi, mert mindig a farmon kellett segítenünk. Már 7 évesen volt egy feladatunk: reggelente összeszedni a tojásokat a tyúkok alól, megetetni őket és hasonlók. Aztán ahogy kamaszodtunk, már a szalmákat is mi cipeltük és a teheneket is mi vittük ki a rétre. Lovagolni már előbb tudtam szinte, mint járni, így igazi cowboynak is nevezhetném magam. Aztán 16 éves voltam, amikor a suliban összejöttem egy lánnyal. Anna volt a neve és én szinte azonnal bele estem. Persze minél több időt akartam vele tölteni, így sokszor mindenféle hazugságot kellett otthon kitalálnom, hogy miért nem tudok délután segíteni. Matek szakkör, színjátszás, korrepetálás és hasonlók voltak a legsűrűbb indokok. Egy nap aztán apám épp a városban járt, amikor meglátott kézen fogva sétálgatni Annaval. Rohadt ciki volt, amit csinált, mert megállt a kocsival és ott a nyílt utcán kezdett el veszekedni velem. Persze Anna azonnal dobott, mert ilyen pasi nem kell neki, így megint egyedül maradtam. David egész jól viselte ezt a sorsot, de én valami mást akartam. Úgy éreztem, mintha egy futóhomokba kerültem volna, és egyre csak süllyednék, ráadásul senki sem tud segíteni rajtam.
A végén teljesen depressziós lettem és az alkohol mellett a cigire is rászoktam. Habár már nem piálok, a cigiről még mindig nem mondtam le. Szóval akkoriban ezek mellett nem állt távol tőlem a fű és a drogok sem. Egyedül David figyelt fel az egészre, mert csak ő foglalkozott velem igazán, így ő segített leszokni az egészről.
Amikor végre végeztem a gimivel és eljött a főiskola ideje, szembe szegültem apámmal, aki minden áron valami mezőgazdasággal kapcsolatos fősulira akart küldeni. Nekem mindenem a zene volt már akkor, és eszem ágában sem volt főiskolára menni. Minden álmom az volt, hogy kedvemre bolyonghassak a nagyvilágban, koncertezhessek és ilyesmik. Apám erről hallani sem akart, és úgy összevesztünk, hogy, ha David nincs ott, még talán egymásnak is estünk volna. Aznap éjjel összeszedtem a cuccaim és elindultam a nagyvilágba.
Így kerültem Mystic Fallsba, ahol egy kiadó lemezszerződést ajánlott, így most velük dolgozom. Daviddel telefonon tartjuk a kapcsolatot, azóta már ő is elköltözött otthonról és egy építészeti cégnél dolgozik New Yorkban.


Példajáték:
Ismét az istállót választottam a rejtekhelyemül, miután apámmal összevesztünk a főiskolás témán, már megint. Mielőtt bementem volna, megálltam az ajtajában és körbe néztem, hogy lát-e valaki, de már este 11 volt, ilyenkor már mindenki alszik. Halkan beosontam és felmásztam a padlástérre a rozoga létrán. Lekuporodtam az egyik szalma mögé, és elő szedtem a papírom és a füvem, amit az osztálytársam bátyja adott. A papírt gondosan letettem és bele szórtam a füvet, meg a dohányt. Óvatosan összetekertem és boldogan gyújtottam meg. Mélyeket szippantottam belőle és úgy éreztem, minden problémámnak vége. A fejem a mögöttem lévő szalmának támasztottam és vigyorogva szívtam a füvescigit. Olyan boldogság töltött el, amit még életemben nem éreztem s nem is akartam már sose visszakerülni a régi állapotba. Mintha minden gondom elszállt volna, úgy vigyorogtam ott. Aztán mikor elszívtam a cigit, a mellettem lévő tányérkába nyomtam, amit előre odakészítettem, hiszen nem lett volna jó, ha felgyújtom az istállót állatostól, mindenestől. Még vagy egy órán átültem ott és a plafont bámultam vigyorogva. Aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki ott áll mellettem.
-Te meg mi a frászt csinálsz?- nézett rám rémülten David.
-Röhögök.- mondtam kábultan széles vigyorral az arcomon.
-Aha. És mitől van ilyen jó kedved?- guggolt le mellém dühösen és a csikket nézegette.
-Olyan szép az élet nem? Ettől csak jó kedvem lehet. -mondtam és egy pillanattal később, már csak kínomban röhögtem végül zokogni kezdtem. David nem szólt semmit, csak leült mellém és átkarolta a vállam én pedig vagy fél órán át zokogtam és elmondtam neki minden bánatom. Hogy nem akarok fősulira menni, hanem zenélni akarok, hogy nem akarok tovább így élni és azt is, hogy mennyire kétségbe vagyok esve, amiért leragadtam azon a rohadt tanyán.
-Figyelj. Attól nem lesz jobb, ha tönkre teszed magad. Kitalálunk valamit és... beszélek majd apával. Meggyőzöm arról, hogy nem kell neked feltétlenül arra a fősulira menni.- próbált vigasztalni David, de jól tudtuk mindketten, hogy apát nem lehet lebeszélni arról, amit a fejébe vett.
-Dan? Nem mondanám ezt, ha nem ez lenne az egyetlen megoldás, de el kell innen menned.- mondta ki végül szomorúan.
-Mi?- kaptam fel a fejem és próbáltam az arcát nézni, de a sötétben nem láttam.
-Neked nem itt van a helyed, te itt csak megfulladsz. Érzem, mert a testvéred vagyok. Nem vagy pancser, állj a sarkadra és próbálj szerencsét. Ha kell, én segítek majd bármiben.
-Komolyan beszélsz David?
-Halál komolyan. Ha tényleg az az álmod, akkor menj és tedd meg.- nyögte ki végül és megölelt de úgy, mintha utoljára látna. Aztán a szobámba rohantam és összepakoltam mindent, amire csak szükségem lehet. Előkapartam a megtakarított pénzem, amit ilyen-olyan ügyekkel sikerült szereznem és David is odaadta az övét. Írtam egy rövidke levelet a szüleimnek, hogy el kell mennem, mert nekem ott nem jó, majd elindultam a város felé vezető úton táskával a hátamon.