Dorian Gray háza

Befordultam az udvarra, leállítottam a kocsit és még onnan néztem kifelé egy darabig. A ház mögött többnyire csak fák voltak, és a legközelebbi ház is úgy 500 méterre lehetett, szóval nyugis környéken lakok. Áldottam az Istent, vagy akármit, ami ide vezetett, ebbe a városba, mert iszonyatosan aranyos hely volt. Eddig nem sok emberrel találkoztam, de a legtöbben már ránézésre is jó fejnek tűnnek. Kiszálltam a kocsiból, becsaptam az ajtaját és bezártam, majd elindultam a bejárati ajtó felé. Megkerestem a megfelelő kulcsot majd beléptem az előtérbe, ami szinte teljesen üveg volt. A ház mögötti erdőt látva elmosolyodtam, majd a riasztóhoz léptem és beírtam a kódot, majd újra bekapcsoltam a megfelelő üzemmódban. Elindultam a nappaliba, ahol azonnal megváltam a zakómtól és ledobtam magam a kanapéra. Luciusz rontott elő a konyhából és csaholva szaladt oda hozzám.
-Luciusz.- mosolyogtam és megsimogattam a fejét. -Mi a helyzet pajtás? Mit szólsz ahhoz, ha később elmegyünk kocogni?- kérdeztem vigyorogva, és már a farka járásából tudtam, hogy alig várja, hogy kimehessen. Felálltam és a hűtőhöz léptem. Elő vettem egy üveg kólát és szinte azonnal kiittam az egészet, majd visszamentem a nappaliba, kezembe vettem a gitárom és az új dalomat folytattam, amit majd egyszer meg akarok mutatni a főnöknek is, de egyelőre marad az, amit ők terveztek. Kiváncsi leszek arra a szövegre, amit a csaj ír, akit ráadásul nem is ismerek.

Sajnos fogalmam sincs, milyen, amikor valakinek testvére van, de biztos pocsék lehet olyan nélkül élni, akit szeret az ember.
-Azért jó, hogy tudod, hogy rendben van. Biztos te is hiányzol neki.- mosolyogtam és megálltam a háza előtt.
-Csinos ház.- mondtam majd ismét Rá néztem.
-Úgy lehet valami olyasmit csinálni, hogy lényegében azt csinálom, amit szeretek, ami a hobbim. Szóval nem munkának fogom fel a dolgot.- mondtam és a házunk felé pillantottam, legalábbis abba az irányba, hiszen sötétben nem láttam, hol is van.
-Nem, itt lakok nem messze. Szerintem két vagy három házzal arrébb. Nem is tudtam, hogy szinte szomszédok vagyunk.- vigyorogtam és Hérát néztem.
-Odáig majd megvéd Héra.- mondtam és még jó, hogy nem tettem hozzá, hogy "vagy legfeljebb majd átváltozok".
-Azért remélem, ha meg is jelenik itt a tesód, nem fogod ezt eljátszani velem.- kuncogtam és elképzeltem, ahogy lényegében egy idegen emberrel arról beszélgetek, milyen vicces volt, amikor rám esett.
-Szóval, ha úgy érzed beszélgetni szeretnél, gyere tovább egészen az asztalosig.- mondtam mosolyogva és búcsút intettem Neki. Vigyorogva sétáltam tovább és úgy éreztem, mint aki rájött, hogy van élet a Földön.

Megálltunk a ház előtt és még ott beszélgettünk pár percet.
-Hiányzok is neki. Minden héten elmondja a telefonban, amikor beszélünk.- vigyorogtam, aztán megköszöntem, hogy megdícsérte a házat.
-Köszi. Álmaim háza.- néztem én is az építményre.
-Komolyan itt laksz nem messze?- kerekedtek el a szemeim. -Jó tudni. - mosolyogtam és alig vártam, hogy újra találkozzunk, pedig még el sem búcsúztunk igazán.
-Héra biztos, hogy az életét adná érted.- néztem a kutyára, aki, mintha értette volna, amit mondtam rám nézett.
-Ne aggódj, nem vernélek át soha. Amúgy meg a stílusunkról felismernél minket. David olyan... ultraprofesszionálisan ad elő mindent. Vagyis próbál okosnak tűnni.- dugtam zsebre a kezem, majd én is intettem neki.
-Jól van. Feltétlenül keresni foglak.- mosolyogtam és még egy darabig követtem a tekintetemmel, ahogy egyre távolodott, végül már nem láttam a sötétben. Bementem a házba, elő szedtem valami kaját, megvacsoráztam, majd egy jó kis zuhany után lefeküdtem aludni, hogy másnap elég kipihent legyek, amikor bemegyek a stúdióba.