Stefan Salvatore

Karakterképek:




Név: Stefan Salvatore
Becenév: Stefan, Stef
Nem: Férfi
Faj: Vámpír
Kor: 17-nek nézek ki, de valójában 164 éves vagyok.
Születés ideje, helye: 1847-ben születtem, Szeptember 23-án, Mystic Falls-ban. 17 évesen, az az 1864-ben változtam vámpírrá.
Foglalkozás: Mindennapjaimat a Mystic Falls-i középiskolában töltöm Elena-val, de van mikor kutatok a városban folyó események után.
Hobbik: Mindent szeretek csinálni, főleg ha Elena is ott van és nincs veszélyben.

Család:
Apa: Giuseppe Conte di Salvatore, már nem él, de míg élt nagyon jó volt a viszonyunk.
Anya: Róla nem tudok sokat, mivel a születésem után meghalt és atyám sosem beszélt velem róla.
Testvér(ek): Damon Salvatore, szintén él és ha régi önmaga akkor nagyon is jól értjük egymást.
Egyéb hozzátartozók: Elena Gilbert, a mostani kedvesem.
Háziállatok: -

Kinézet:
178 centiméteres, 72 kg-os testsúly jellemez. Sötétbarna, rövid hajam van, amit néha felzselézek, de jobb szeretem a természetes formájában hagyni. Szemeim színe zöld. Testalkatom nem éppen egy izomkolosszuséval versenyez, de nem is olyan, mint az okostóniknak. Kellőképp kidolgozott felső testem van, amit általában szűk póló alá szoktam betuszkolni. Sötét farmert, és inget szoktam még hordani, hogy könnyen tudjak mozogni. Kinézetemet még egy fekete bőrdzseki alkotja, ami nélkül nagyon ritkán megyek el otthonról. Egy nagy gyűrűt hordok, amiben lapis van, hogy megvédjen a Nap sugaraitól. Sápadt fehér bőr, amit a nap nem tudott sugaraival megbarnítani.

Jellem:
Visszahúzódó típus vagyok. Nem szeretek a középpontban lenni. Kedves, megértő, segítőkész vagyok másokkal szemben, és ha kérnek nagyon szívesen segítek. Egy kicsit önfejű vagyok, ami néha előny, de vannak helyzetek mikor hátrányként tekintek erre a tulajdonságra. Kiállok a szeretteimért, még Damon-ért is, aki tudom, hogy gyűlöl, azért, mert Katherine engem választott helyette. Csak állati vérrel táplálkozom, ami kevésbé laktat, és nem leszek tőle annyira erős, mintha ember vért innék, még is annál maradok. Nem szeretem látni, hogy az emberek az életükért könyörögnek. nagyon romantikus típus vagyok, aki szereti kényeztetni szíve választottját.

Előtörténet:
1847-ben születtem Mystic Falls-ban. Egy nemesi család második gyermekeként léptem a családba, bátyám, Damon után. Édesanyám belehalt a szülésbe, azért sosem ismertem és atyám jobbnak látta, ha nem beszél a feleségéről. Meg tudtam érteni, hisz ő volt a mindene. Gyerekkoromban a bátyámmal voltam mindig, nagyon szerettük egymást. Lassan mind a ketten felnőttünk. Családunk a város alapítok egyik legfontosabb családja volt a Loockvod-ok és a Gilbert-ek mellett. Mikor betöltöttem a tizenhatot Damon már egyetemre járt, amit apánk fizetett neki. Persze, Damon már akkor is egy nőcsábász volt, de ez ellen mit lehet tenni? Egy napon egy hintó gurult a nagy Salvatore birtokra. Kíváncsi léptekkel sétáltam ki. A kocsi ajtaja kinyílt, én pedig, mint igazi úriember kisegítettem a hölgyet a kocsiból. Egy csokoládé színű női arc mosolygott rám, Emmili volt az ismeretlen vendég szobalánya. Meghajoltam a nő előtt, majd elengedtem a kezét és a másik hölgynek is segítettem. Ugyan úgy meghajoltam előtte, majd ránéztem és elakadt a lélegzetem. A lány haja finoman omlott hófehér vállára, ami szabadon kilátszott. Akkoriban, ha egy nő nem méltóképp öltözött fel, az apja akár el is küldhette a családtól. A lány bemutatkozott, Katherine Pierce néven. Attól a naptól kezdve minden megváltozott. Minden időmet Katherine társaságában töltöttem, ahogy az éjszakákat is. Egyre jobban bele estem a lányba, amit ő ugyan olyan heves érzelmekkel viszonzott, ám mikor Damon hivatlanul hazaállított megfordult a kerékvágás. Damon-nek is ugyan annyira elvette az eszét Katherine szépsége, mint az enyémet. Egyik este, mikor Katherine-el voltunk a szobájába, lágyan megcsókolt, majd a szemembe nézett....
A következőkre nem emlékeztem másnap, csak azt láttam, hogy az ágynemű véres. Elmondta, hogy ő valójában vámpír, és hogy engem és a bátyámat is azzá változtatta, hogy örökre együtt legyünk. Megígértette velünk, hogy sosem mondjuk el a titkát, mert ha őt megölik, akkor minket is magával visz. Egy darabig minden simán ment, míg John Gilbert fel nem találta a vámpír-iránytűt. És mivel különös halálesetekről kaptak hírt, levadászták a vámpírok többségét, többek között Katherine-t is. Végig néztem, ahogy berakják a kocsiba és elviszik. Damon és én úgy döntöttünk kiszabadítjuk, szerelmünket, ezért, megállítottuk a kocsit, amiben a lány volt és megpróbáltuk kiszabadítani, sikertelenül. Damon karata ellenére elmentem apánkhoz és elmondtam neki az igazat. Dühös lett és nekem támadt, de kivédtem azt, bár így megöltem őt. Még aznap az erdőbe mentünk Emili-vel. Damon bosszút esküdött ellenem, hogy megkeseríti az életemet, azért, hogy hagytam meghalni Katherine-t....
Azóta eltelt 147 év. Ismét vissza jöttem Mystic Falls-ba. Azt a 147 évet elutazgattam és próbáltam túlélni Damon kísértését. Úgy döntöttem elvegyülök az emberek között, így beiratkoztam a gimnáziumba. A folyosón mentem az órámra, mikor megláttam őt. Kiköpött Katherine volt: a haja, az arca, a szeme, még a mosolya is. Elhatároztam, hogy meg fogom ismerni a lányt, bármi áron is. A hónapok teltek-múltak és egyre közelebb kerültem az ismeretlen ismerőshöz, Elena Gilbert-hez. Minden teljesen tökéletes volt, míg Damon ismét fel nem bukkant. A viszályok kettőnk között kicsit csillapodtak, de továbbra sem adta fel Katerine halálának bosszúját.

Példajáték:
*Damon hazatérése*

Korán volt. A reggel hidegen, vizesen kúszott be a nyitott ablakon. Lassan kinyitottam a szemeimet, majd felültem. A szoba csendes volt, nyugodt és sötét. Felálltam, majd az ablakhoz léptem, ahol egy vastag sötétítő függöny suhogott a lágy szellő érintésétől. Egyik kezemmel óvatosan megfogtam az anyagot, majd elhúztam, így borítva fényességbe a szobát. A Nap már narancsosra színezte az eget. Nagyot szippantottam a tiszta levegőből, amiben érezhető volt a frissen vágott fű és a széna illata. Imádtam. Lassan felöltöztem, majd az ebédlő felé vetettem magamat. Atyám már ott volt és jóízűen evett.
- Jó reggelt atyám.- Köszöntem, majd leültem vele szemben.
- Jó reggelt Stefan.- Biccentett.
- Hogy van mindig?- Kérdeztem és az ölembe hajtottam a szalvétámat.
- Köszönöm kérdésed fiam, remekül.- Válaszolt, majd mind a ketten csendben elfogyasztottuk a reggelinket. Elnézést kértem és a szalonba mentem, egy újabb könyv után kutatva, mikor egy hintó gurult házunk elé. Kinyitottam az ajtót, és kiléptem rajta. A kocsi megállt, majd kinyílt az ajtó és Damon ugrott ki belőle:
- Öcsém, de jó újra látni.- Vigyorgott rám. Mosolyogva lesiettem a köves úton álló Damon-hoz és megöleltem.
- Damon, milyen rég láttalak fivérem.- Veregettem meg a vállát.
- Igen, de ezentúl gyakrabban itthon leszek.- Válaszolta. Mosolya hirtelen lehervadt, amin meglátott valakit mögöttem. Apám állt az ajtóban szikrázó tekintettel.
- Atyám.- Lépett oda fivérem édesapánkhoz, majd mind a ketten elindultak a dolgozó felé. Mivel atyám megkért én is velük tartottam. Mikor beléptünk a dolgozóba Damon és apám leültek én pedig állva maradtam.
- Damon, mit keresel itt? Az egyetemen lenne a helyed.- Fonta össze kezeit maga előtt. Damon Gúnyosan válaszolt neki, mire ráförmedtem.
- Damon...- Néztem rá és megráztam a fejemet. Apám idegesen szitkozódott, hogy milyen is Damon, de nem tudta rávenni, hogy vissza menjen. Apám attól a naptól fogva átnézett fivéremen.