Mystic Falls Records

Miután ott ültem egy órán át azzal a két töketlennel a tárgyalóban, akik elvileg a főnök és a segédje, közölték, hogy a csaj, aki hozza azt az ultrafantasztikus dalszöveget, lerobbant a város szélén így elnapoljuk a dolgot. Nagyot sóhajtottam, amitől talán tök nyugodtnak tűntem, de belül elküldtem azt a macát a világ végén is túlra, amiért ilyen kínokat kellett átélnem miatta.
-Akkor holnap.- fogtam kezet a két arccal, majd kibattyogtam az épületből. Benyúltam a zakóm zsebébe és elővettem a kulcsom, közben végig néztem a parkolóban. Mindenhol Lamborghinik, Jaguárok és hasonló típusú autók álltak, egyedül én mentem oda egy metálkék Hemi Cudaval. Féloldalas mosoly jelent meg az arcomon, mert belegondoltam, hogy ez az autó engem még sehol sem hagyott ott. Gondolom a macának is valami ultramodern verdája van, ami ennyit ér. Bedobtam magam a kocsiba és elindultam haza, ahol ismét csak Luciusz, a kutyám fog üdvözölni. Néha elgondolkozok azon, hogy vajon tényleg olyan jó-e nekem így, egyedül, mint azt képzelem, de mindig arra a döntésre jutok, hogy inkább döglök majd meg egyedül, mint, hogy visszamenjek a szüleimhez rabszolgasorba.
Végig száguldottam a főúton, majd lekanyarodtam a házhoz, amit hála az égnek sikerült megvennem már az első fizetésemből. Az első számom akkora siker lett a rádiókban, hogy szép kis összeget zsebeltem be, így a házvásárlás után még maradt is pénzem és büszkén meséltem el ezt Davidnek is, aki irtó büszke volt rám.

Reggel úgy kipattantak a szemeim, mintha valami érdekes dolog várna rám, pedig csak a stúdióba kellett mennem. Annyira lehet max érdekes a napom, hogy megtudom, ki írja a dalszövegem. Bepattantam a kocsiba reggeli teendőim után és kereken 10 órakor már ott voltam a stúriónál, pedig csak fél tizenegyre kellett volna mennem. Amíg vártam, beültem és a dobot püföltem, aztán gitároztam is egy kicsit, szóval el voltam egyedül.
Aztánfél tizenegykor átbaktattam a konferencia terembe és leültem, de még senki sem volt ott. Nem sokkal később megjelent a két okostojás is és pár percre rá a hölgy is, aki a dalszöveget írja, nekem pedig elakadt a szavam, mert bárkire számítottam, csak Rá nem.

Miután megtaláltam az egyik "testvérem" padlógázzal indultam el a stúdióba. Miután sikeresen találtam parkolóhelyet, letettem a kocsit és elindultam a konferenciaterembe. Közben már ötvenszer elképzeltem, mit mondok majd a dalról az énekesnek, és próbáltam ezeket nem elfelejteni. Aztán benyitottam és már bent volt mindenki. Egyből Joshra néztem, aki rosszalló pillantást vetett rám én pedig a padlóra tekintette.
-Elnézést.- mondtam gyorsan és leültem. Ekkor néztem a velem szemben ülőre és teljesen elkerekedtek a szemeim. Josh kb. háromszor szólhatott rám, hogy kezdhetem a mondandóm, mire kapcsoltam. Megköszörültem a torkom és felálltam, majd elkezdtem mondani a dolgot, de a szavak csak úgy jöttek maguktól, közben azon gondolkodtam, hogy mikor ébredek fel.
-Szóval ennyi lenne.- tártam szét a karom és lehuppantam a székre. Dorian végig figyelmesen végig hallgatott, bólogatott meg vigyorgott de semmi mást nem csinált, főleg nem tett arra utalást, hogy már ismerjük egymást, így én sem csináltam semmi ilyet.

Végig hallgattam Chloet, hogy miről szól a zene, és iszonyatosan tetszett, mert én is valami ilyesmit írtam volna. Főleg, mert arról az érzelmi állapotról szól, amikor az emberek méteres falakat húz maga köré, mert azt hiszi, akkor biztonságban van. Végig azon járt az agyam, hogy mekkora véletlen kellett ahhoz, hogy tegnap összefussunk. A világegyetem jó kis merényletet szervezett ellenünk, de örülök neki, hogy így alakult, mert így már nem fogom elküldeni a fenébe, amiért tegnap itt vártam Rá. A végén Chloe ledobta magát a székre, és azon gondolkoztam, hogy szólítsam meg, kell-e tudnia Joshnak, hogy ismerjük egymást. A döntés után összefűztem az ujjaim és az asztalra tettem őket.
-Nos, Miss Hawk. El kell mondjam, hogy nagyot csalódtam... kellemesen.- mosolyodtam el, és láttam rajta a megkönnyebülést. -Nagyon tetszik a szöveg, jó magam is ilyesmit írtam volna szerintem, szóval rendben. Elvállalom.- mosolyogtam, mire Josh és a társa nevetve fölpattantak, pacsit adtak egymásnak meg ilyesmi. Aztán jött a szerződés, az aláírás és hamarosan már kifelé battyogtam az épületből.

Dorian a szívbajt hozta rám, mert azt hittem nem tetszik neki a dal, de végül kiderült, hogy mégis. Vigyorogva írtam alá én is a szerződést, aztán elindultam kifelé. Ő épp előttem sétált. Szívesen mondtam volna valamit, de semmi se jutott eszembe, így én is inkább tovább kullogtam.A kocsihoz battyogtam és kinyitottam, de még nem szálltam be. Pár pillanatig a távolba bámultam, aztán kapcsoltam, hogy be kellene ülnöm, így behuppantam a vezető ülésre és ott folytattam a bambulást. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy Dorian fogja megzenésíteni a dalom. Annyira furcsa volt, hogy így alakult a dolog, hogy csak kiröhögni tudtam magam. Aztán végre elindítottam a kocsit, és haza mentem.