Autószerelő műhely

Besétáltam a műhelybe, ahol egy idősebb fazon fogadott vigyorgó fejjel. Gondolhatta, na az idióta szőke elb.szarintotta a kocsiját. Odamentem hozzá és illedelmesen köszöntem, aztán elmondtam, mi történt.
-Értem. Szóval az út közepén leállt. Ezt sok minden okozhatja, de mindjárt megnézem, és kiderül mi történhetett.
Úgy öt percig nézegette a kocsit, közben kikapott valamit belőle, amit alaposan megnézett, végül közölte velem, mi a helyzet.
-Hát, a karburátor meghalt.- mondta, mire elég érdekes fejet vághattam, mert elmosolyodott és folytatta. -Ez más néven a porlasztó. És végül is nem ezzel van a baj, hanem ezen belül a Ventúri-csővel, ami kilyukadt, így nincs elég légnyomás a porlasztóban így a kocsi nem kapja meg az üzemanyagot... szóval ki kell cserélni a csövet és minden jó lesz.- mosolygott és nem ment bele a részletekbe jobban, mert szerintem látszott rajtam, hogy halványlila gőzöm sincs arról, hogy mit beszél.
-Értem. Körülbelül mikorra lesz kész akkor?- kérdeztem.
-Sajnos ilyen cső most nincs, de elvileg három nap múlva érkezik, amit rendeltem, többek közt ez is. Szóval három nap múlva itt lesz... tehát olyan 4 vagy 5 nap múlva jöhet a kocsiért. Ha megad egy nevet és egy számot, akkor majd odacsörgök, ha kész lesz az autó, rendben?
-Persze. Köszönöm. - vigyorogtam, majd gyorsan lefirkantottam a nevem és a számom egy lapra.
-Nos, örvendtem, Miss -mondta, közben a cetlire sandított -Hawk.
-Én is örvendtem Mr. Smith.- vigyorogtam, majd kezet fogtunk és elindultam gyalog haza közben azon gondolkoztam, hogy lassan többet sétálok, mint egy hivatásos túravezető.

Apám hajnalban jött ébreszteni. Azt sem tudtam merre vagyok arccal, lerántotta rólam a takarót és kiviharzott a szobából. Miután felöltöztem, megmosakodtam és magamba nyomtam egy bögre kávét, levágtattam a lépcsőn és meg sem álltam a műhelyig. Apám és másik két társa, Jack és Will már egy kocsi alatt feküdtek. Leguggoltam hozzájuk, mikor Jack rámszólt, hogy azt a másik kocsit mára ígérték, így jobb, ha nekiállok. Kelletlenül indultam el és miután felnyitottam a motorháztetőt, már tudtam, mi a dolgom. A hajnali szellő még csípős volt, de tudtam, hogy pár óra múlva már dög meleg lesz. Lekaptam amagamról a pulcsim, lehajtottam a nadrágom kantárját és izomtrikóban nekiláttam. Derékig hajoltam a kocsiban, könyékig olajosan. Apám néha odaállt mellém és felügyelte amit alkotok. Egyszer-kétszer közbe szólt és kikapta a kezemből a villáskulcsot vagy más szerszámot és megmutatta, mégis hogyan kéne csinálnom.
Dél körül aztán leálltunk és a házba mentünk, ahol anyám mindenkit megtömött. Ebéd után visszasétáltunk a műhelybe és kezdődött minden előről. Délután 4 óra körül szóltam apámnak, hogy kész vagyok. Megállt a kocsi előtt, benézett a motorhoz, majd elismerően bólogatott.
-Jólvan fiam, szép munkát végeztél. Mindjárt jön érte egy fiatal lány, magyarázd el neki, hogy mit csináltál vele. - Adta az utasítást, majd eltűnt cigizni hátul a srácokkal. Leültem a kisszékre és vártam, hogy az a bizonyos lány megérkezzen a kocsijáért. Közben azért néha még belenéztem én is a kocsiba, hogy tényleg minden rendben van e, de úgy tűnt, igen jól megszereltem.
Nem telt el sok idő, egy szőke lány lépdelt a műhely felé....

Másnap reggel szólt apám, hogy hívtak a szerelőtől, csak lent volt a mobilom így Ő vette fel. Amint elkészültem a műhelybe indultam és alig vártam, hogy ismét a kocsimban ülhessek. Elsétáltam a műhelyig, majd befordultam a garázs felé, ahol nem az ült, akire számítottam. Egy fiatal srác volt ott, nem az előző fószer. A tagot látva rájöttem, hogy itt, Mystic Fallsban is akad elég pasi, aztán megéreztem a szagát és egyből rájöttem, hogy ő is vérfarkas.
-Szia.- köszöntöttem és fogalmam sem volt, hogy mit mondjak.
-Mr. Smitht keresem. Elvileg kész az autóm.- mondtam vigyorogva és a szememmel a tegnapi arcot kerestem.
-Nem tudod, merre lehet?- néztem ismét a srácra.

Igazam volt és a szőke lány tényleg a műhely felé tartott. Felálltam a kisszékről és elmosolyodtam, ahogy elém ért. Alig ért a vállamig. Az apámat kereste, de el kellett keserítsem, csak én álltam szolgálatára.
-Az apám most nincs itt, de majd én elmondok mindent. Alex vagyok, Mr. Smith fia. - Mosolyogtam kedvesen a lányra és a kocsihoz léptem. Megtámaszkodtam a nyitott motorháztetőn és úgy beszéltem.
-Szóval ami rossz volt, azt mind kicseréltem, kipróbáltam és működőképes, úgyhogy nem lesz vele baj. Adom a kocsikulcsokat. - Fordultam az asztalhoz és a kis borítékot kerestem, de nem találtam. Idegesen söpörtem félre mindent az asztalról, hátha úgy könnyebben a kezembe akad a boríték, de nem így történt.
-Leadtad a kocsikulcsot vagy esetleg én emlékszem roszzul? - Kérdeztem feszengve. Ha elhagytam a kulcsot, nemcsak Ő öl meg, hanem apám is. Elléptem tőle és a másik asztalon is kutatni kezdtem, de ott sem jártam sikerrel. Kész...végem van. Idegesen néztem a lányra, aztán észrevettem, hogy furcsán méreget. Nem tudtam hova tenni, így rákérdeztem.
-Ismerjük egymást? - Tettem fel a kérdést, mire érdekes szag csapta meg az orrom. Egyet hátraléptem és a lányt bámultam. Hiába próbáltam visszatartani, a kérdés kibukott belőlem.
-Mi vagy te?!

Kiderült, hogy a srác a szerelő fia, így megnyugodtam.
-Szia. Chloe Hawk vagyok.- mutatkoztam be én is és már el is magyarázta, hogy mit csinált, aztán nem találta a kulcsot.
-Ami azt jelenti, a pótkulcs nálam van, de az eredetit itt hagytam a kocsiban. -mondtam, közben a fejemet vakargattam, de ekkor irtó furcsán nézett rám, majd ennyit mondott: "Mi vagy te?"
-Pssszt.- mutattam gyorsan csendet. -Megőrültél? Szerintem írd meg azonnal újságcikkben nem?- néztem rá dühösen. -Amúgy azt hiszem, ugyanaz, mint ami te is.- vettem nyugodtabbra a figurát és körbe néztem, hogy vajon meghallhatta-e valaki.
-Elég kezdő farkas lehetsz, ha nem ismersz meg egy fajtádbelit.- támaszkodtam a kocsinak és kérdőn néztem rá. Elég alaposan végig mértem, hiszen még sosem találkoztam senki más fajtámbelivel, csak a nagybátyámmal. Igazán megtermett pasi, meg kell hagynom, hiszen legalább 190 cm magas lehet. Elég bénán nézhetek ki mellette, ezt is be kellett ismernem. Aztán végig néztem rajta mégegyszer és nem tagadhattam, hogy elég izmos és edzett, szóval biztos erős lehet farkasként is, de tuti, hogy nincs egészen tisztában az erejével. Én azért néha mászkáltam az erdőben és próbálgattam a dolgokat, így már egész jól megy az átváltozás de Ő biztos, hogy még tanításra szorul.
-Bocs, de még sose találkoztam senkivel, aki olyan lenne, mint én.- néztem rá, amikor észre vettem, hogy azt figyeli, ahogy méregetem.

Nem tudtam másra koncentrálni, csak arra, mikor mondja meg végre, mi is Ő valójában. Aztán amikor a szám elé rakta az ujját, egyből tudtam. Olya, akárcsak én. Nem tudtam, mit mondjak. Az elmúlt két évem azzal telt, hogy elfogadjam magam, majd miután ez megtörtént, keressek olyanokat, akik hozzám hasonlóak, erre csak úgy idesétál. Ráadásul egy lány, amire végképp nem számítottam.
-Kezdő?!Két éve változtam át először, de sosem találkoztam fajtámbelivel. Szerinted honnan ismerném fel őket? - Kérdeztem suttogva, hogy még csak véletlenül se hallhassa meg más. Rögtön kérdések kezdtek az agyamba pörögni és eláraszottam velük Chloe-t.
-Te mikor változál át és vagyunk még a városban? - Kérdeztem izgatottan és nekidőltem én is a kocsinak. Ránéztem és láttam rajta, hogy sok az, amire kíváncsi vagyok.
-Sajnálom én csak...egyedül kellett átélnem mindent, teljesen titokban. A szüleim sem tudják, mi vagyok. - Vallottam be őszintén. - És nem is akarom, hogy megtudják. - Hajtottam le a fejem, de támadt egy ötletem.
-Nincs kedved meginni egy teát vagy bármi mást később?Annyi mindent szeretnék kérdezni. - Mondtam halkan, mert közben apám megérkezett.
-Szia Apa.Elmondtam mindent Ms. Hawk-nak, úgyhogy a kocsi rajtra kész.- Vigyorogtam.
-Rendben fiam, akkor minden jót. - Bólintott és a ház felé indult, én peig Chloe-ra néztem.
-Na mit mondasz? - Kérdeztem tőle. - Érted megyek, ha kell....

Alex hirtelen bepörgött, és kapásból ledarált pár kérdést, amikről órákig beszélhetnék, de ehelyett csak megdöbbenve hallgattam. Borzalmas lehetett neki egyedül átélni mindezt, mikor én is alig bírtam ki még ígyis, hogy apám segített úgy, ahogy.
-Két éve?- nyögtem ki az egyetlen értelmes mondatot, aztán nagy levegőt vettem és beszélni kezdtem. -Én öt éve minden teliholdkor átváltozom és eddig rajtam kívül csak egy ilyet ismertem még, a nagybátyámat. Meg mostmár téged.- próbáltam mosolyogni, hogy picit megnyugtassam Őt is.
-Rendben. Megbeszélünk egy időpontot, összeülünk és szépen elbeszélgetünk erről az egészről.- sóhajtottam nagyot és valamiféle boldogságot éreztem, amiért végre találkoztam egy olyan lénnyel, mint én a nagybátyámon kívül. Közben megjelent az apja, így gyorsan vigyorogvni kezdtem.
-Igen. Minden rendben. Köszönöm. -nyújtottam át a csekket Alexnek, amin a megbeszélt összeg volt és megvártam, amíg az apja eltűnik.
-Jól van. Mikor találkozzunk?- néztem rá izgatottan, mert alig vártam, hogy mindent átbeszéljünk.
-Este például ráérek. -tettem még hozzá.

Miután apám eltűnt, előkaptam a nargábomból papírt és tollat.
-Írd le a címed. Érted megyek este olyan 8 körül, ha ez megfelel. - Mosolyogtam és átnyújtottam neki a kis cetlit, meg a tollat.
-Azért neked könnyebb dolgod volt. Nekem elég nehéz volt, főleg azzal megbírkózni, hogy megöltem a legjobb barátom. Úgy olvastam, haláleset váltja ki az átváltozást. - Fogtam suttogóra, mert nem tudtam, Jack és Will mikor ténfereg erre.
-Van pár olyan dolog, ami számomra homályos. El sem hiszed, mennyire örülök neked. - Vigyorogtam rá.
-Egyébként neked hogy történt? Mármint....kit öltél meg? - Tettem fel a számomra egyik legérdekesebb kérdést.

Alex papírt és tollat vett elő, én pedig el is vettem tőle, szinte azonnal.
-Az este 8 tökéletes.- firkantottam fel a címem, közben azt hallgattam, amit beszél.
-Azért majd mesélek, nekem milyen élményeim vannak.- mosolyogtam, aztán elkerekedtek a szemeim, ahogy azt mondta, hogy megölte a barátját. Majdnem a tollat is elejtettem, de gyorsan összeszedtem magam.
-Egy-kettő úgy néz ki, nekem is homályos. - suttogtam kicsit ingerültebben és próbáltam megemészteni azt, amit hallottam.
-Ezt a megölősdit majd megbeszéljük este.- mondtam ledermedve, mert még mindig nem hittem el, hogy jól hallottam.
-Most viszont mennem kell melózni. Addig is vigyázz magadra.- mosolyogtam rá, majd beültem a kocsiba és a lehúzott ablakon át még dobtam felé egy vigyort.
-Én is nagyon örülök neked.- vigyorogtam, majd elfordítottam a kulcsot és elindultam a város felé.

Miután megkaptam a címet, lesüllyesztettem a nadrágom mélyébe. Chloe mosolyogva hagyta el a műhelyt, én pedig gyorsan rendetraktam, mert apám gyűlöli, ha kupleráj van. Visszaakasztgattam mindent a helyére, megnéztem az elektromos gépeket is, majd mikor mindennel megvoltam, bezártam az ajtót és átsétáltam a házba.