Brittany Newton

Karakterképek:


Név: Brittany Newton
Becenév: Britt,
Nem: nő
Faj: ember
Kor: 17
Születés ideje, helye: 1994.Május.15.,New York
Foglalkozás: Tanuló
Hobbik: Könyveket olvasni, naplót írni, futni járni!

Család:
Apa: Davis Newton, él, és a kapcsolatom egész jó vele.
Anya: Kristin Willis, él-e, és nem tartom vele a kapcsolatot.
Testvér(ek):-
Egyéb hozzátartozók:-
Háziállatok: Pamacs, egy Bichon Havanese

Kinézet:
A hajam szőke, és hosszú. Általában kibontva szoktam hordani, és csak akkor szoktam összegumizni, ha elmegyek futni. Szeretek divatosan öltözködni. Minden nap sminkelem magam. Szemeim zöldes, szürkés!

Jellem:
Ez attól is függ milyen a hangulatom, ha bal lábbal kelek, akkor általában elégé bunkó tudok lenni. De amúgy meg alapjáraton egész kedves, és barátkozó vagyok. Utálom a beképzelt, embereket, általában őket jó messziről elkerülöm. Amúgy meg egy szerény lány vagyok, legalábbis véleményem szerint. Könnyen megbízok az emberekben, ami mondhatom azt is, hogy hátrány, hisz már sokan kihasználtak emiatt.

Előtörténet:
Nehéz összefoglalni az életem! Nem nehéz, inkább csak utálom leírni. Csak felidézem a rossz emlékeket. Na, mindegy kezdjünk bele! Minél előbb elkezdem, annál gyorsabban be is fejezem. Egy májusi napon születtem. Nem épen ez volt a legjobb nap, főleg, hogy szakadt az eső, és hogy hideg volt. Csak így hozzátéve utálom a hideget, de nagyon. Ebből már azonnal ki is található, hogy utálom a telet. Még most is kiráz tőle a hideg. De az esőt viszont imádom, úgy gondolom, hogy nincsen jobb nála. Na de erről ennyi elég. Már túl sok hülyeséget beszélek. Gazdag családba születtem, ami engem nem nagyon érdekel. Sosem érdekelt a pénz. Születésem után nem sokkal a szüleim elváltak. Nem bírták egymást sose. Apám csak azért vette el anyámat, mert terhes lett velem. Magyarán mondhatjuk azt is, hogy egy egy éjszakás kalandból születtem. Apám ügyvéd, így könnyen kiharcolta a felügyeleti jogot. Alig láttam anyámat, amit nem is nagyon bánok hisz elégé rossz társaságba keveredett. Amit az életembe a legjobban szégyellek, az anyám. Miután bekerült ebbe a társaságba, elkezdett drogozni, lopni, és csalni. Még szerencse, hogy még nem derült ez ki. Micsodaégés lenne, főleg, hogy ezzel csúfolna az egész város. Megtennék, mert nem vagyok a népszerűek között. Végül is nem is nagyon harcoltam érte. Nem feküdtem le egy pasival se. Tudom, hogy már 17 éves vagyok! A legtöbb lány már ilyen korában már nem is szűz. De még nem találtam olyan pasit, aki szeretne, és nem csak kihasználna ki. Pedig már jó lenne megtalálni. Na, szóval inkább térjünk vissza a múltba, erre a témára még visszatérünk. A gyerekkorom egész jól telt. Az apámra nem számíthattam nagyon. Örültem, ha láthattam kétnaponta egyszer. Én mindig a szobalányokkal voltam. Tulajdon képen ők neveltek. A suliba jól tanultam, úgy hogy ezzel nem voltak nagy gondjaim. Most egy kis városban Mystic Falls-ban élünk. Jelenleg ott élek, egy hatalmas villába az apámmal. Két éve élünk itt. Pár hónapja, úgy éreztem, hogy megtaláltam a szerelmet. Volt egy fiú Jason. Én szerettem őt, hogy ő szeretett az csak igazából utólag derült ki a számomra, hisz nekem adta a naplóját, amiben mindent leírt. A egész életét! Vámpír volt. Ezt még azelőtt mondta el nekem mielőtt meghalt volna. Minden jól ment a kapcsolatunkban, egészen 2 héttel ezelőttig. Az este kimentem az erdőbe. Megbeszéltük, hogy találkozni fogunk. Mikor a szokott helyünkre értem, ott volt. Holtan, egy karóval a szívében. Zokogva hazarohantam, és az óta se nagyon mozdulok ki. Minden áldott nap a naplóját olvasom. Barátaim nincsenek, akinek elmondanám ezt az egészet. Sőt ezt igazából senkinek se mondhatom el, és úgy érzem, hogy ebbe fogok beleőrülni. Az egyetlen hely ahova kiönthetem a szívem, az a naplóm. Oda írom le minden érzésemet, és ez egy kicsit azért segít, megkönnyíteni a szívemet! Megpróbálok keresni pár vámpírt itt, hogy megtudjak többet a vámpírokról, és hátha megtudom ki ölte meg Jason-t!
Példajáték:
Ma estére megbeszéltünk Jason-el egy találkozót. Az erdőben találkozunk 11 után. Már nagyon vártam. Már 10 órakor elkezdtem készülődni. Úgy csináltam meg a hajamat, ahogy Jason szerette. Lehet, baromságnak hangzik, de ő mindig is szerette a hajamat kibontva. Halványan elmosolyodtam, és a szekrényemhez mentem, kinyitottam mind a két ajtaját, és gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Végül egy farmert, és egy mintás felsőt vettem fel. Mindig izgalommal töltött el, mikor tudtam, hogy találkozni fogok vele. Eleinte elég nehéz volt megszoknom azt a gondolatot, hogy vámpír, de sikerült. Szerinte, nem kellene, hogy vele legyek, hisz az veszélyes. De nem érdekel, hiszen szeretem. Sosem éreztem, azt, hogy veszélyben vagyok. Pedig lett volna okom rá, de én inkább biztonságban éreztem magam. Miután sikerült elkészülnöm, már csak ki kellett osonnom a házból. Végül is nem kellett kiosonnom, mert nincs itthon senki, csak a szobalányok. Lementem, kinyitottam az ajtót, és már mentem is. Az erdő közvetlen közel itt van az házunk mellett, úgyhogy nem kellett sokáig sétálnom. Lassan sétáltam, és közben nézelődtem, hogy jó irányba megyek-e. Mikor odaértem, ledöbbentem. Pár pillanatig nem tudtam mozdulni. Mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Jason ott feküdt, a földön, egy hatalmas karóval a szívében. Elkapott a sírógörcs, amit nem is fojtottam vissza. Odaszaladtam szerelmemhez, és leültem mellé. Közben temérdeknyi könnycsepp futott végig az arcomon. Alig bírtam megszólalni, de végül sikerült, és halvány hangon megszólaltam.
-Jason, Jason! Nem halhatsz! Érted? Nem hagyhatsz itt!-
Mondtam, halkan, és már innentől egyáltalán nem tudtam megszólalni. Csak zokogtam, és nem bírtam abbahagyni. Remegő kézzel az arcához nyúltam, és végigsimítottam. Nem tudtam elhinni, hogy meghalt. Még hosszú percekig ott voltam, és sírtam. Ezek a percek olyanok lettek volna, mintha órák lettek volna. Nem tudom. Mintha vártam volna. Vártam, arra, hogy talán mégse halt meg. De be kellett vallanom magamnak, hogy igenis meghalt. Itt hagyott, és már soha többet nem fog visszajönni. Felálltam nagy nehezen, és még utoljára, egyszer ránéztem. Miután ezt megtettem, elfutottam, haza. El kellett olvasnom a naplóját. Mikor odaadta nekem, azt mondta, hogy csak akkor olvassam el, ha esetleg történne vele valami. Most történt! Meghalt! Alig 5 perc alatt hazaértem, felszaladtam a szobámba, és elővettem a naplóját, amit a szekrényembe tartottam. A végét olvastam el, ami egy levél volt.
Kedves Brittany!
Tudd, hogy nagyon szeretlek, és kérlek, ne legyél szomorú. Nálam sokkal jobbat fogsz találni, és ezt te is tudod jól…..
Okkal haltam meg, és ne haragudj rám, hogy nem mondtam el neked, hogy meg fogok halni. Nem lett volna hozzá erőm, és tudom, hogy ha ezt elmondom, akkor lelkileg összetörsz. És még egyszer megkérlek! Ne haragudj rám!
Szeretlek, Jason!
Nem olvastam végig a levelet, csak az első, és az utolsó pár sort. Majd később elolvasom. Tudta jól, hogy megfog halni. Tudta, jól hogy mit fognak vele tenni, és nem mondta el. Eldobtam a naplót, és tovább sírtam. Kavarogtak bennem az érzések. Sok volt bennem a harag, de ugyanakkor meg iszonyatos nagy űrt éreztem. Jason, meg halt, és már soha többet nem fogom látni.
-Soha!-
Ezt már suttogva mondtam, és már nem sírtam. Még pár könnycsepp végig folyt arcomon, és azokat letöröltem a kezemmel…

Javítottam! (: