Stefan Ludger

Karakterképek:





Név: Stefan Ludger
Becenév: Stef, Stefan
Nem: Férfi
Faj: Vámpír
Kor: 18 a látszati kor és 234 éves.
Születés ideje, helye: 1/77-ben születtem és átváltoztam vámpírrá 1795-ben.
Foglalkozás: Bérgyilkos és Fejvadász.
Hobbik: Legfőbb hobbija az halandók gyilkolása, kínzása és üldözése.

Család:
Apa: James Ludger/ Halott / Nagyon jó.
Anya: Elena Ludger/ Halott / Nagyon jó.
Testvér(ek): Mark Ludger / Halott/ Jó kapcsolatban.
Egyéb hozzátartozók: Nincsenek egyéb hozzátartozók.
Háziállatok: Egy fekete holló ami mindig a vállán van.

Kinézet:

Kinézete átlagos egy tizennyolc éves fiúhoz képest, haja fél göndör szőke, szeme mogyoróbarna de amikor használja vámpir képességeit akkor fel tűnik benne egy csodálatos fekete árnylat. Teste kidolgozott mennyire egy tizennyolc éves fiúnak lehet. Öltözködése általában sötét színekben, leggyakrabban a fekete jellemző rá, nem szereti az élénk és vidám színeket. Ruhái a korhoz megfelelőek, le dobta magáról régi ruháit, jobban szereti a modern öltözködést mint az 1700-as évekbelieket. Stílusa is áthangolódott a modern korra.

Jellem:

Jelleme megváltozott amikor átváltozott vámpírrá és teljesen más emberré vállt. Régebben kedves és ártatlan volt aki mindenkiben megbízott, naiv volt. De mikor átváltozott vámpírrá tulajdonságai is megváltoztak mintha csak kicserélték volna szeretett helyett már csak gyúlólétett tudott érezni bárki iránt. Szerelemre lelke képtelen, mindenkiben csak is a rosszat látja a sok csalódás miatt már képtelen megbízni bárkiben is. Egyetlen örömét abban leli ha mindenkit meg tud bántani és meg tudja ölni. Nem számít neki, hogy az gyerek, vagy felnőtt egyben gyűlöli fajtársait és halandókat. Szereti látni a körülötte lévők szenvedéseit és gyötrelmeit, szereti szét rombolni a szerelmeket és összetörni a szíveket. Egyetlen gyilkosság után sincsen lelkiismeret furdalása, nem az az ártatlan kisfiú aki még halandó ként élt barátai, családja is meghalt egyszóval senkije sincsen egy maga van a nagy világban, de nincsen is szüksége senkire.


Előtörténet:

1777-ben születtem Berlinben, mikor megszületem édesanyám meg hallt mivel, hogyan a szülőasztalon elvérzett hála a korszerűtlen technikának. Édesapám nevelt fel engemet aki mindig példát mutatott nekem, hogy milyen emberek kell lennem majd. Anyagi hátterünk nem volt rossz, de azért éppen sok pénzünk sem volt. Tanulmányaim nagyon jók voltam, édesapám nagyon büszke volt rám, hogy neveltetése sikerrel járt. Sosem keveredtem balhékba mindig minta gyerek voltam. Tizennyolc éves koromban, egy sötét éji napon valami csörömpölést halottam nem tudtam, hogy ki lehet az ilyenkor. Édesapám elindult, hogy nyisson ajtót a dörgőtőnek. Mikor ki nyitja az ajtót hirtelen minden elhalkul csak egy penge suhanása hallszik és semmi több. Nem fogtam fel, hogy mi történhetett ott édesapám kiáltok, hogy ki az mert nem gondolta semmi rosszra azt hittem, hogy a szomszédunk az.
- Édesapám ki érkezett meg?- kérdeztem tőle közben haladtam ki az ajtó fele, hogy a szememmel is lássam. Édesapámtól választ nem kaptam mikor ki értem az ajtóban egy ismeretlen férfit láttam szemében valami sötét fény csillant meg. Elfogott a rémület mikor megpillantottam lenéztem a földre ott édesapámat találtam holtan. Mikor észre vettem, hogy mi a helyzet el kezdek vissza futni a szobámba, hogy ott majd csak elrejtőzöm valahogyan. Be csukom magam után az ajtót majd bebújok a szekrényembe nem jutott eszembe semmi jó ötlet a szobámon ablak nem volt tehát most zsák utcába kerültem. Halk lépteket halottam, mikor betörte az ajtót az ismeretlen megfagyott bennem a vér. Nem tartott neki sok ideig míg rájött, hogy hol vagyok elrejtőzve. A szekrény ajtaját kinyitotta épen szemközt álltam vele szemben éppen egy vas rúd segítségével akartam leütni, de kezével megfogta a rudat, arcán egy mosoly ült ki.
- Hagyjon békén.- kiáltottam közben már nagyon megijedtem, de ő közelebb lépett és hirtelen el vesztem emlékezetem. Másnap furán ébredek föl egy idegen házban azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Belépett a férfi és elmagyarázta, hogy mit tett velem, égett bennem a bosszúvágy, hogy megbosszuljam édesapám halálát és, hogy mit tett velem. Nem mutattam ki érzelmeimet majd egyszer amikor nem számít rá akkor fogja utol érni bosszúm. El kezdett tanítani, hogy mi képen használjam képességeimet, és hogy szorítsam vissza vérszomjamat egy kis idő után amikor már mindent megtanított amit csak tudnom kellet. Ekkor érkezett el az idő amikor már nincsen szükségem rá. Egy éjszaka elindultam feléje egy karóval a hátam mögött, tudtam ha szemtől szembe ki állok vele akkor semmi esélyem ezért maradt ez. Mikor oda hajoltam hozzá át döftem a karóval a szívét az holtan ernyedt össze előttem mielőtt el mentem volna azt a tőrt amit édesapámba szúrt bele avval vágtam le a fejét. Majd hosszú évek teltek el ekkor már a személyiségem teljesen megváltozott testet át vette belül a gonosz démon. Nem érdekelt senki csak is a pusztítás és a rombolás. Nem találtam meg igazán sehol a helyemet a világban csak bolyongtam és folyton öltem és öltem a halandókat. Nem ezüst fegyvereimmel bárkit meg tudtam ölni, még nem állt olyan ellenség elém aki meg akadályozott volna tettemben. Halottam egy nevezetes helyről ahol jól tudnám érezni magamat, hát egy próbát megér 234 év alatt jártam már elég sok helyt. Remélem itt kalandosabb lesz az életem mint más helyeken, de végül is nekem az idő örök nem öregszem addig élek míg csak el nem vesztem a fejemet vagy át nem szúrjak a szívemet. Hosszú utat megtettem míg nem elérkeztem erre a csodálatos helyre.

Példajáték:

Lassan és csendben sétálgatok az erdőben a teremtőmre várva mert azt beszéltem meg vele, hogy itt fogunk találkozni. Fölsőm alá egy éles karó van elrejtve ami csak arra vár, hogy megízlelje a teremtőm édes vérét. Leülök egy fa tuskóra mikor a távolból valami zajra leszek figyelmes. Föl kapom fejem füleim hallgatják a lépteket ez a teremtőm lesz ez az végre eljön a halálod ideje amit már annyi éve tervezgetek. Lehet, hogy hálás kellene lennem, hogy ilyenné tett mert szeretek vámpírnak lenni. De nem tűröm senkinek, hogy nekem parancsoljon és, hogy engem irányítson. Na meg a másik nyomós ok, hogy régen megfogadtam, hogy édesapámért bosszút fogok állni ezt az igére tett be kell váltanom.
- Végre hogy itt vagy nagyon fontos dolgot kell megbeszélnem veled.- mondtam neki egy erőltet mosoly kíséretében. A hosszú évek alatt teljesen megbízót bennem és nem gondolta, hogy én pontosan mire is készülök. A teremtőm akkor éppen átölel engemet, arcomon egy gonosz mosoly ül ki amit nem ért és ekkor sem gondolta, hogy mire készülök. Gyorsan kirántom a karót és egyenesen a teremtőm szívébe szúrom bele, csak egyetlen szó szűrődik ki ajkai közül.
- Miért?- kérdezte tőlem a férfi halkan, azzal holtan esett össze. El kezdtem nevetni mert igazán most váltam csak igazán szabaddá. Oda sétáltam a holt férfihez ki rántatom a tőrét éppen az volt amivel édesapámat leszúrta. Oda tartottam a nyakához majd levágtam annak fejét. Föl tartottam a magas ég fele a holdfényben még látszott ahogy kicsordul onnan utolsó vércseppek is. Kezem vérben ázott ez volt a megkönnyebbülés számomra és ettől a pillanattól tudtam igazán, hogy mivé akarok válni. A holttestet ledobtam egy mély szakadékban, hogy azt ne találhassa meg senki a fejet pedig elrejtetem egy helyre ahol senki nem találhassa meg. Azzal el elhagytam ezt a helyet és vele új életet kezdtem megölve a régi kedves Stefan Ludgert.