Staff | |
|
| Templom romok | |
| | Szerző | Üzenet |
---|
Miranda Cole Boszorkány
Hozzászólások száma : 57 Join date : 2011. Feb. 26. Tartózkodási hely : Mystic Falls
| Tárgy: Templom romok Hétf. Feb. 28, 2011 7:21 pm | |
| | |
| | | Katherine Pierce Vámpír
Hozzászólások száma : 18 Join date : 2011. Feb. 26.
| Tárgy: Re: Templom romok Hétf. Márc. 07, 2011 6:03 pm | |
| ~Már egy hete, hogy megcsókoltam Damont. És azóta nem is tudok nagyon másra gondolni. Mit is tettem ez alatt az egy hét alatt, amivel pokollá tettem mások életét? Mindössze annyit, hogy vámpírrá tettem Caroline-t. Semmi más nem történt. És ez bosszant. A "világromboló" terveimből egy hét alatt vagy hatot véghez szoktam vinni, most pedig csak egyet sikerült. Mi történt velem??~Mirát kicsit egyedül hagytam a hatalmas házában, és kijöttem a templom romjaihoz, hogy kiszellőztessem a fejem. Muszáj volt gondolkodnom, és legfőképp másra gondolnom, kiverem őt a fejemből. Csak erre tudtam gondolni. Hogy elfelejtsem. És hogy ismét Stefan lebegjen a szemeim előtt, ne pedig... ~A fenébe is, hogy nem tudom kiűzni a fejemből...~Ekkor zizegést hallottam az egyik fa mögül. Egy ág reccsent valaki lába alatt. Messziről hallottam a zajt, de amikor rá két másodpercre mögöttem termett valaki, már tudtam, nem emberi lénnyel van dolgom. Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam, ki áll mögöttem. Éreztem a felém áradó vibrálást, amit (furcsamód) Stefannál sosem éreztem...de Nála igen. Anélkül, hogy megfordultam volna, megszólaltam. - Az a csók nem jelentett semmit.Nem tudom, miért ezt mondtam. Egyrészt csak hogy megszólaljak, másrészt talán magamat is próbáltam győzködni. Még mindig nem fordultam meg. ~Miért nem merek ránézni? Talán félek? Az kizárt. Nem félek semmitől és senkitől...Klaust leszámítva. Akkor miért érzek félelmet? Vagy egyáltalán mit érzek?~ | |
| | | Damon Salvatore Vámpír
Hozzászólások száma : 6 Join date : 2011. Feb. 26.
| Tárgy: Re: Templom romok Kedd Márc. 08, 2011 5:34 pm | |
| [You must be registered and logged in to see this image.] Kissé mérgesen sétálgattam az erdőben, miközben a jelenleg legfontosabb dolgokon gondolkodtam. Tehát Katherine tényleg visszatért. Nem is akárhogy. Haragszom magamra, amiért elgyengültem, de én biztos voltam benne, hogy Elena is. Mondjuk kicsit más volt, mint amilyennek elképzeltem vele és már tudom is, hogy miért. Nem hiszem el, hogy a nő, akit én halottnak hittem, most csak úgy simán sétálgat és heccből Elena-nak adja ki magát. Ez aljas húzás volt tőle. Ideges és mérges vagyok emiatt. Ráadásul pont aznap este "valaki" megkéselte John-t és majdnem meg is ölte. Na vajon ki lehetett az a kis ártatlanság? Gyorsabban sétálok és közben körülnézek hátha látok valakit. Én hülye, most csak magamat hibáztathatom, mert Elena nem csókolna vissza. Főleg nem úgy, ahogy azt a hasonmása tette. Azért egészen tegnapig reménykedtem benne, hogy ő volt. Idegesítő. De ezek szerint Katherine él és virul a világban, miközben szinte mindenki halottnak hitte. Ez rá vall. Ahogy haladok az erődben hirtelen valamiféle neszt hallok. Megállok és körülnézek majd beleszippantok a levegőbe. Biztos, hogy nem emberről beszélünk. Gyors tempóban megnéztem néhány fát és a környékét, majd meg is pillantottam a személyt. Szóval, csak így simán, szabadon közlekedik az erdőben, mintha semmi veszélynek nem lenne kitéve. Végigmértem és most már biztosra vettem, hogy ő az. Eddig voltak olyan tényezők, amikor kizárhatták volna, de most, hogy látom, tudom, hogy ő az. Hosszú, barna haja göndören omlik a vállára és kecses alakja, már hátulról nagyon vonzó. Pontosan olyan, mint Elena, csak kicsit kihívóbb és kicsit merészebb és bátrabb. Bár azért Elena sem semmi. Megszólalt a halvány, vékony hangján és én rájöttem, hogy most csak fel akart húzni. Egyébként ő tudja, hogy én tudom, hogy ő itt van? Vagy még mindig azt hiszi, hogy én azt hiszem, hogy ő Elena? - Nekem sem. Mit kellene tennem? Szerintem már rögtön az első körben el fogok neki árulni, hogy tudom, hogy ő Katherine. Bár lehet, hogy rögtön el is megy, de ez nem rá vall. szerintem tudja, hogy én tudom ezt az egészet. Fel akarom bosszantani. Azt akarom, hogy égjen és hogy végre rájöjjön, hogy nem kellene itt lennie. Elvileg Stefan-t is meglátogatta, még aznap este, amikor Elena-val a kórházban futottunk össze. Stefan elmondása szerint remekül játssza Elena-t, de azért nekem biztosan fel függ tűnni, hogy éppen melyikőjükkel futottam össze. Továbbra is hátulról bámultam rá, ő pedig nem fordult meg. Katherine mindig is gyönyörű volt és ezt ki is használta. Nem tagadom, hogy én is bedőltem neki, de minden erőmmel azon leszek, hogy ez ne fordulhasson elő még egyszer, bár ez eddig sikertelen... | |
| | | Katherine Pierce Vámpír
Hozzászólások száma : 18 Join date : 2011. Feb. 26.
| Tárgy: Re: Templom romok Szomb. Márc. 26, 2011 4:34 pm | |
| Hihetetlen, hogy itt áll mögöttem. Nem kapok rendesen levegőt. Pedig talán érdemes lenne elrejtenem előle, hogy mennyire vágyom rá. Annyira jó lenne újra megcsókolni. Mint egy hete...vagy mint 145 évvel ezelőtt. Az a szenvedély...még a gondolatra is megborzongok. Frenetikus érzések és emlékek törnek elő belőlem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve hirtelen szembe fordultam Damonnel, de a szemkontaktust azért kerültem. Éreztem a bőrömön a leheletét, nem is bírtam sokáig ott állni a közelében. Kicsit távolabb léptem tőle. Megpróbáltam gyorsan összeszedni magam, és arra gondolni, hogy ő már Elenát szereti. Hiszen ezt ő maga mondta, mikor azt hitte, neki vall szerelmet. És nekem sem kéne "úgy" gondolnom rá, hiszen 145 éven keresztül Stefanba voltam szerelmes...vagy legalábbis ő töltötte ki a gondolataim 2/3-át. Damon pedig a maradékot. Most pedig nemhogy fordult a kocka, de Stefanra nem is igen gondolok. Amint elkezdenék közös emlékeket felidézni, azonnal beugrik a bátyja. Nem tudok szabadulni tőle. És hiába akarom kiverni őt a fejemből, addig nem fog sikerülni, amíg folyton látom... - Remélem is. Khm...szóóóval...belezúgtál a hasonmásomba. Van olyan elragadó, mint én?Most kéne ránéznem, de...nem megy. Nem tudok a szemébe nézni. Nekem ez nem megy. Pedig eddig gond nélkül bárkire rá tudtam nézni. Hiszen nem zavartattam magam. És most egy csapásra minden megváltozott. Leültem egy kődarabra, és a földet bámultam. Bármennyire is fájt, fel kellett tennem egy kérdést. Mosolyt erőltettem az arcomra. - Szereted annyira, mint amennyire engem szerettél? Nem mintha érdekelne. Mindössze azért kérdezem, mert ha a válaszod határozott igen lenne... - nyeltem egy nagyot -, akkor elcsábíthatnád, én pedig megszerezném magamnak Stefant. Mindketten jól járnánk...azzal lehetnénk, akit szeretünk.Az utolsó szónál önkéntelenül is ráemeltem a tekintetem. Rabul ejtett, nem tudok a szemeitől szabadulni... | |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: Templom romok | |
| |
| | | | Templom romok | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |