Kórház

Tárgy: Re: Kórház Pént. Márc. 11, 2011 9:34 am

[You must be registered and logged in to see this image.]

Damon Salvatore

Reggel ahogy felébredtem nem voltam valami jól, de suliba menni akartam hiszen egy ideje nem voltam bent és már nem akartam többet hiányozni. De amint leértem a konyhába Jenna rögtön észrevette, hogy rosszul vagyok ezért elküldött az orvoshoz. Nagy nehezen elmentem és balszerencsémre elküldött engem a kórházba egy vérvizsgálatra. Amint a kórház parkolójában voltam Jenna-t felhívtam hogy a kórházban vagyok, de ne aggódjon mert felesleges. Azonnal leparkoltam az autómmal és bementem a kórházba. Nem kellett sokat várnom a soromra és gyorsan el is vették a vért, de sajnos várnom kellett az eredményre. Ezért helyett foglaltam az egyik széken és megpillantottam, hogy még mindig vérzik-e de láthatóan vérzett ezért a kötést még rászorítottam. Ahogy vártam a kórházban volt időm gondolkodni: Stefan-on, Katherine-én, Damon-ön és a többi zavaros dolgon ami engem most körül vesz. Tény volt, hogy szerettem Stefan-t és bármit megtennék érte, viszont az hogy Katherine visszatért az kicsit megzavart. Nem tudom miért, de zavar hogy ő itt van és nem tudom mik a tervei. Stefan persze hárítja Katherine-t, de mi van ha egyszer bedől neki megint mint akkor. Ettől a gondolattól még rosszabbul voltam. És próbáltam elhessegetni ezt a gondolatot hiszen Stefan mindig azt mondja, hogy szeret és Katherine-t már elfelejtette. Nem lehetek bizalmatlan míg nem történik semmi. Bízom a szerelmemben még ha ő itt is van.Aztán másrészről meg ott van Damon is, akiről néha tényleg nem tudom kicsoda. Nem tudok rajta kiigazodni rendesen. Néha tud kedves lenni velem, de aztán egy óvatlan pillanatban meg visszatér a régi gyilkos énje. Miért ilyen bonyolult minden körülöttem. Bármit is teszek csak rosszabb lesz az életem és a többi vámpírról már nem is beszélve. Csak egy dolgot akartam jelen pillanatban: nyugalmat. Egy olyan napot akartam ahol nincsenek gondok és nincsenek olyan emberek vagy éppen vámpírok akik rosszat akarnak nekem vagy bármelyik szerettemnek. Akármennyire is próbálok megnyugvást találni nem megy. Nem hiszem hogy olyan sokat kérek: csak egy nap ami nem szól a gyilkolásról és a szenvedésről. Miközben ezeken a dolgokon elmélkedtem akkor láttam meg a folyósora belépni Damon-t. Kicsit meglepett sőt mondhatom nagyon. Ennyit a békés nyugalomról még ha csak egy napra is akartam. Felakartam állni, de amint felálltam megszédültem egy pillanatra és inkább úgy döntöttem, hogy visszaülök a helyemre ahol eddig voltam. Közben észrevettem, hogy Damon közeledik felém.

Tárgy: Re: Kórház Kedd Márc. 15, 2011 5:44 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
For Elena^^

Én utálom a kórházakat. De tényleg. Lassan sétálgattam a folyosókon és direkt benéztem mindenhová. Nem, nem kerestem senkit sem, csupán megnéztem, hogy kik a betegek. Azt terveztem, hogy bemegyek John-hoz és elküldöm őt a városból. Oké, ez rossz terv, tudom, de Katherine vele kezdte, ki tudja, hogy ki a következő? Caroline. Oké, ő csak egy kis bibi egyenlőre. Stefan úgy kezeli, mint egy puszipajtást, pedig nem az. Caroline szinte miattam változott át, de ha nem adok neki a véremből, akkor meghalt és azt nem szerettem volna. Mégis csak jártam vele vagy mi. Tehát, megmentettem, mire a drága Katherine volt oly kedves és ide tolta a képét. Emiatt Caroline meghalt, majd szó szerint újjászületett. Ez pedig azt jelenti, hogy Caroline vámpír lett. Nem tudom, hogy Elena tudja-e, őszintén szólva nem is érdekel. Stefan még a széltől is óvja, ez pedig szerintem, nagyon gáz. Megértem, hogy törékeny, makacs és mindig mindenben benne van, de ettől függetlenül egy érett nő, csak tud valamit azért kezdeni magával. Hát, Stefan szerint nem. Tovább sétálok a folyosókon. Lehet, hogy vért is kellene vinnem, mert a múltkor láttam, hogy alig van már a hűtőben. De az megint egy kis akció és én ahhoz ma már fáradt vagyok. Nem hiszem, hogy találkozni fogok ismerőssel, mert ez a kórház, ide mindenki csak akkor jön, amikor szinte már majdnem meghalt. Mindenki utálja és messzire elkerüli. Az ápolónők között azonban van pár igen csinos darab. A kórház igazgatója tudja, hogy milyen embereket kell alkalmaznia ahhoz, hogy mindenki meggyógyuljon. Minden férfi meggyógyuljon. Elmosolyodtam. Ezek a gondolatok annyira engem jellemeznek. Ahogyan sétálgatok egyszer csak megpillantok egy ismerőst. Olyan ismerőst, akit még a széltől is óvnak. Csak nem megsérült a kis drágaság? Hát, én kihasználom a helyzetet és meg is kérdezem tőle, hogy ha már itt van, éppen mivel tölti az idejét, mert mint látom csak ül. Lehet, hogy megsérült és vérzik, ami gáz, mert eléggé éhes vagyok, de nem baj annyira, mert azért az önmegtartóztatás jól megy, főleg nekem. Felállt, de gyorsan vissza is ült. Hát, az ő állapotában nem ajánlanám ezt, a végén ki tudja, hogy mi történik vele és mindez miattam. Szörnyű. Kis léptekkel közeledtem fele, miközben az arcomon egy széles mosoly ült. Elena mindig is annyira kedves volt velem, főleg, hogy azt sem tudta, hogy létezek, mivel Stefan letagadta. Hát, mi ez, ha nem családi szeretet?
- Jónapot kisasszony, mi járatban erre?
Ez emlékeztet Katherine-re. A mosoly leolvad az arcomról. Az a kis liba még mindig a városban ténfereg és ki tudja, hogy merre. Mindenhol Elena-nak adhatja ki magát. Őt pedig mindenki ismeri és ezért be is dőlnek neki. Ez annyira igazságtalan. Miért nem tud elhúzni valamerre más merre? Elena kiköpött Katherine és szerintem ez nem véletlen.

Tárgy: Re: Kórház Kedd Márc. 15, 2011 7:21 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Damon már mellettem állt és hát kedves hangon szólalt meg. Barátomnak tartottam hiszen miért is ne tettem volna. Az utóbbi időben úgy mond elég rendesen viselkedett velem. Nem tett semmi olyat ami miatt utálnom kéne őt. És láss csodát az ő maga kedves hangján szólalt meg. Nem tudtam, hogy elsőre mit is mondhatnék neki hiszen... Stefan féltett tőle és talán nem is ok nélkül. Viszont valahogy most nagyon kedves volt. Mondanám, hogy még aggódást is észleltem a hangjában, de akkor ő nem Damon Salvatore lenne. Az a gyengeség jele lenne és ő soha semmilyen módon sem nevezhető gyengének. Ezért is óv ennyire tőle és többek között Katherine-től Stefan.
-Szia Damon!
Köszöntem látszólag nyugodt hangon, de meg kell valljam egy kicsit még mindig fájt a kezem, de próbáltam nem rá gondolni. Hiszen ez nem nagy dolog. Nem voltam odáig a vérért hiszen szinte utáltam.. főleg ha az én vérem az, de szenvedni kell néha vagy az én esetemben mostanában mindig.
-Azon kívül, hogy várom hogy elvérezzek semmit sem.
Elmosolyodtam egy pillanatra, de aztán komolyra vettem a dolgot és azonnal nem mosolyogtam. Komoly arccal fordultam Damon-höz és úgy folytattam lassan, de erényesen.
-Most vegyük komolyra a dolgokat Damon. Reggel rosszul éreztem magam és Jenna elküldött ide. És vér kellett venniük, de várnom kell az eredményre sajnos. Na és te miért vagy itt? Azt kötve hiszem, hogy valakihez jöttél látogatóba.
Mondtam neki kicsit komolyan, de aztán elmosolyodtam a hatás kedvéért. Nem vagyok ilyen komoly csak annyi minden történt és hát kicsit nehéz örülni bárminek is. És hát őszintén szólva nincs is rá okom. Nem sok dolog van amiért örülnöm kéne. Persze Stefan mindent meg tesz annak érdekében, hogy valamilyen rész normális életem legyen és ne kelljen Katherine-től félnem. De akkor is ez nem állapot... addig nem lesz rendes életem míg ő itt van és eljátssza az én életem. Közben már ha nem a vértől akkor a kórház szagától leszek rosszul. Elakartam menni, de egyelőre nem tehettem meg. Az eredmények nem engedtek utamra. Közben lassan felálltam és levettem róla a vattát, de nem tudom jó ötlet volt-e ez. Aztán kidobtam, de nem néztem meg hogy vérzik-e.[You must be registered and logged in to see this image.]

Tárgy: Re: Kórház Pént. Márc. 18, 2011 6:06 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
For Elena^^

Elena gyönyörű, ezt nem tagadom. A kezén van valamiféle kötés, aminek vér szaga van. Csak nem elesett? De hol van a hős lovag, aki mindig megmenti? Vajon ő is hamarosan felbukkan valamelyik teremből? Mialatt ezen elmélkedtem, fogtam magamat és ledobtam egy székre, ami közvetlen Elena mellett volt. Nem fogja bánni, hogy leültem ide és ha bánná sem mondaná, mert ő már csak ilyen. Halvány mosollyal az arcomon fordultam felé és szólaltam meg:
- És hol van Stefan? Őt még nem értesítetted?
Felhúztam a szemöldökömet és közben szépen végigmértem. Jól néz ki, ahhoz képest, hogy elvileg beteg. Kötve hiszem, hogy olyan súlyos lenne az állapota. Tehát, Jenna küldte be, mert rosszul érezte magát. Ez már érthető. Továbbra sem veszem le róla a tekintetemet. Nem tudom, de nem is akarom megtenni. Bár Elena sokkal sportosabb és lazább, mint Katherine, ő is jól kihasználja az adottságait. Katherine-ről jut eszembe, vajon mennyit tud róla? Nem akarom felhozni, mert lehet, hogy Stefan védi meg nem akarja elmondani neki. Bár lehetnék gonosz és megemlíthetném, ők mégis csak az egyedüli jelenlegi ismerőseim erre, Katherine-n kívül. Nem akarok megint összeveszni velük. Elég rendesen bámulom, miközben kidobja a vattát, de engem ez nem zavar. Tudom, hogy mások is láthatják ezt, de kit érdekel? A szép nőket, minden tekintet vonz. És pont én ne bámulnám? Szeretem piszkálni őt is és Stefant is. Mind a ketten gyengék ahhoz, hogy visszavágjanak és olyasvalamit mondjanak, ami esetleg velem szemben sértő. Mondjuk, nincs is olyan jó humoruk, mint nekem, ami megint csak rossz, de tökéletesen összeillenek. Úgy, mint annak idején Stefan és Katherine. Mi a jó, a jó fiúkban? Katherine embernek adta ki magát és úgy csábított el minket, egyenesen az ágyába. Elena valóban ember és max. Stefan-t engedné be az ágyába. Nem tudom, hogy örülne-e neki, ha most felhoznék egy-két számára nem túl kellemes témát, mint például azt a bizonyos estét, amikor John elvesztette pár ujját és cserébe kapott egy pár késszúrást. Biztos, hogy ez Katheirne műve volt. A mosoly továbbra sem fagy le az arcomról. Továbbra is csak ülök ott és nézem őt. Tudom, hogy zavarja, ha nézem, de azt is tudom, hogy azért titokban minden nőnek jól esik. Huncut mosolyomat villantva szólaltam meg, kivételesen, nagyon halkan, szinte suttogva, de szándékosan, hiszen a mondandóm, nem nyilvános.
- Én csak egy kis kajáért jöttem.
Érzem, hogy fel fogja kapni a vizet, pedig ez nem titok előtte. Tudja, hogy mi az, amivel táplálkozom, de azt is tudja, hogy miatta vettem egy kicsit vissza, hiszen bárkit megölhetnék, de nem, mert én beérem a hülye zacsis vérrel, mondjuk, még mindig jobb, mint a mókusok.

Tárgy: Re: Kórház Szomb. Márc. 19, 2011 3:01 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]

Próbáltam tudomást sem venni a kezemről és az egyetlen dolog ami most szóba
jöhetett, hogy elvonja a figyelmem az: Damon. Észrevettem rajta, hogy elmosolyodott nagyon halványan, de ez nem lepett meg. Damon-nak nem éppen az erényei közé tartozik a mosolygás. ebben is különböztek Stefan-nal. Testvérek, de mégis rettentően különböznek, ami cseppet sem meglepő az ő életüket nézve. A kérdése cseppet sem lepett meg, de hirtelen nem tudtam mit mondjak erre. Végül ráemeltem a pillantásomat és úgy szólaltam meg nem éppen hangosan.
-Stefan? Hát ő...
Elgondolkodtam azon hogy erre mit is válaszolhatnék majd arra a következtetésre jutottam, hogy az igazat mondom neki hiszen nincs okom hazudni neki főleg, hogy nem szokásom az. És bár elítélem egyenesen Damon életét és ahogy azt éli, de ettől még valamitől a barátom lett.
-Tulajdonképpen fogalmam sincs merre mászkál jelenleg. Csak annyit mondott nekem, hogy körbenéz a városban.
Mondtam el őszintén az igazat majd az itteni embereket néztem. A legtöbben súlyos betegek míg én valószínűleg nem vagyok az sőt mi több lehet, hogy csak vérszegény vagyok és az orvos csak túlreagálja a dolgokat mint mindenki mostanában. Csak most jöttem rá, hogy Damon felhozta nekem, hogy Stefan-nak még csak nem is szóltam, de ahogy most végig gondolom felesleges csak egy semmiség miatt megzavarnom őt. Úgy is találkozom vele délután vagy este. És nem kell hogy egy túlreagálás miatt is aggódjon miattam amit Jenna kezdett el.
-Nem értesítettem őt, de nem hiszem hogy kéne hiszen az ég világon semmi bajom. Nem halálos sérülést kaptam Damon.
Magyaráztam el neki hiszen úgy véltem most nekem van igazam mint legtöbbször vele ellentétben. Damon inkább előbb cselekszik, de én inkább kétszer is megfontolom, hogy milyen lépést is teszek. És most nem akartam Stefan-t feleslegesen megijeszteni... valószínűleg Jenna csak óvatosságból küldött ide. Közben megéreztem magamon Damon tekintetét. Nem mondtam semmit Damon-nek hiszen ismerem őt és valószínűleg csak jó viccnek találja azt amit csinál most. Nem volt most kedvem a kis játékaihoz, de mindegy is most ez. Damon-re néztem majd elmosolyodtam ezzel jelezve neki, hogy tudom miben sántikál. De utána halkan szólalt meg és amit mondott egy kis idegesített hiszen még is csak elítélem azt amit tesz vagy tenni készül. Rápillantok nem éppen kedvesen majd elfordítottam a fejemet. Az orvost vártam, de nem akart csak sietni így fogtam magam és megszólaltam.
-Damon valószínűleg nem érdekel amit mondok, de attól még elmondom amit gondolok és tudod hogy mit gondolok erről az egészről.
Mondtam neki, de aztán ugyan olyan halkan beszéltem mint ő.
-Damon akárhogy is nézzük ez nem valami szép dolog még tőled nézve sem. Tudom, hogy ölhetnél embert is, de nem teszed meg és ezt köszönöm is. Viszont ez sem éppen a legtisztességesebb amit éppen csinálsz.
Mondtam el neki halkan... hiszen nem kellett hogy mindenki hallja. Elég volt, hogy ha csak mi ketten tudjak a beszélgetésünk tárgyát.

Tárgy: Re: Kórház Vas. Márc. 27, 2011 6:14 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
For Elena^^

Nem tudtam levenni a szemeimet róla. Biztos vagyok benne, hogy tudja magáról, hogy szép és azt is tudja, hogy ez a dolog felőlem lehetne több is, de csak a csók miatt, amit még egy gyenge pillanatomban akartam tőle kierőszakolni. Abban is biztos vagyok, hogy Stefant szereti. Katherine és Elena is Stefant szeretik/szerették. Ez számomra szinte felfoghatatlan. Nem is gondolkodtam tovább ilyen hülyeségeken, feleslegesnek tartom. Csak idegesíteném magamat.
- Tudod, csak azért kérdeztem ezt meg, mert ő mindenből olyan nagy ügyet csinál, gyakorlatilag még a széltől is óv, ami azért elég gáz.
A tesómról van szó, akit egyébként annyira nem is gyűlölök, pedig minden okom meg lenne rá. Talán Elena még nem tudja, hogy kiért is maradtam én valójában életben, mert hogy Katherine-ért nem, az biztos. A tekintetemet rajta hagyom és inkább figyelem a mozdulatait. Ő annyira emberi. Minden amit tesz, minden amit mond, annyira jelzi a külvilágnak, hogy kicsit bizonytalan. De ő mégis próbálkozik, ami tiszteletre méltó. Nem tudom, hogy milyen lenne vámpírként. Ha esetleg majd egy nap, Rómeó úgy dönt, hogy Júliának örökké kell élnie vele, akkor kiderül. Szerintem én azt nem fogom megvárni. Ez a kisváros máris sok volt nekem. Mérgesen elfordul. Pontosan tudom, hogy mi az, amit mondanom kell ahhoz, hogy a bomba robbanjon. Elena olyan ártatlan és naiv. Komolyan azt hiszi, hogy majd azt teszem, amit ő mond? Egyébként is, azt állította, hogy ez sokkal jobb, mint embereket ölni, holott elég nyilvánvaló, hogy én azt választanám, mégis vagyok olyan rendes, hogy a kis diétát folytassam velük. Ez a fajta vér olyan rossz, én nem szeretem. Életben tart és energiát ad, de azért lássuk be, hogy ez nem túl vámpíros. Számomra megdöbbentő volt, hogy milyen sikereket ért el az a béna nő, aki azt a hülye mesét írta erről. A valóság azért nem ennyire egyszerű. Ed és a családja a mi világunkban, már nem élne. Hiába pillant más felé, én továbbra is őt nézem. Mégis csak ő a beszélgető partnerem.
- És akkor szerinted mégis mi lenne a legjobb? Az, ha Stefan fogyókúráját folytatnám?
Felhúzom a szemöldökömet és villantok felé egy huncut mosolyt. Csak nem gondolja komolyan, hogy én is képes lennék ennyire legyengülni, érte meg a kis barátaiért. Engem hidegen hagynak ők. Még Caroline sem érdekel annyira, bár most éppen rajta is gondolkodtam, hiszen vámpír lett, milyen szexi lehet most itt-ott. Nem tudom, hogy Elena tudja-e, hogy Care immár nem törékeny emberke, de remélem, hogy minél előbb megtudja. Biztosan megint kiakad majd és valószínűleg, nagyon dühös lesz, főleg rám. Tudom, hogy én is részt vettem az átváltoztatásában, de Katherine volt az aktívabb, gyakorlatilag minden ő miatta történt. Erről jut eszembe, vajon Elena tudja, hogy meg akartam csókolni? Stefan egyből nekem esne, de Elena is hasonlóan reagálna. Annyira gáz, hogy azt hittem, hogy visszacsókolna?

Tárgy: Re: Kórház Csüt. Márc. 31, 2011 7:26 pm

Még mindig éreztem Damon tekintetét magamon, de meg sem szólaltam. Talán azért, mert úgy is tudom ha mondanék valamit akkor sem tenne másképpen. Már régóta tudom, hogy mennyire hasonlítok Katherine-re, de még mindig nem tudtam megszokni. És talán ő sem, meg Stefan sem. De a hasonlóság ellenére vannak dolgok amiben szerencsére nem hasonlítok rá. Ezen a dolgon töprengtem miközben azt hallottam, hogy Damon beszél. Viszont szinte meg sem hallottam. Az is kész csoda, hogy felfogtam épp hogy a szavai értelmét. Végül pedig ráemeltem a barna szemeimet és megszólaltam.
-De csak azért mert vigyázni akar rám. És ha már itt tartunk akkor szerintem azért a széltől nem akar megóvni engem csak éppen félt a vámpíros dolgoktól.
válaszoltam neki elég nyugodtan ami kicsit fura volt. Pláne azért, mert Damon általában hamar felszokott idegesíteni, ha Stefan-ról beszélünk éppen. Viszont most egyelőre nyugodtan beszéltünk. De remélhetőleg nem lesz szükség más hangra. Bármennyire is nehéz ezt elhinni, de Damon tud kedves is lenni ha nagyon akar. De attól tartok, hogy ez a változás hamar a visszájára fordul és ő újra a régi lesz akit nem érdekel semmi és senki. De egyelőre próbálok nem tudomást venni erről, de Damon olyan mint az időjárás: Változékony és soha nem lehet teljesen kiismerni még ha évek óta is ismerik. Damon feltett egy kérdést amire hirtelen nem tudtam mit mondani ezért elfordítottam a fejemet, majd elgondolkodtam a kérdésén. Stefan természetesen régóta él már így Damon-el ellentétben. Damon erre nem lenne képes. Végiggondolva az egészet fordítottam felé a fejem és úgy beszéltem hozzá.
-Damon...nem tudom mit vársz tőlem. Én nem mondhatom meg mit tegyél és amúgy sem tennéd azt amit én mondok neked. Viszont azt soha nem kérném tőled, hogy úgy élj mint Stefan, mert lássuk be azt soha nem tennéd meg.
Válaszoltam neki természetesen és persze próbáltam egybe foglalni azt amit érzek és amit gondolok a kérdéséről. Tudtam, hogy soha nem váltana arra az életmódra amire Stefan hiszen az neki maga lenne a pokol. Biztosra veszem, hogy az is már elég nehéz, hogy nem emberi vért iszik hanem zacskósat. Persze ezt értékelem is, de ki tudja meddig bírja még Damon. Nem akarom az ördögöt a falra festeni viszont. Rápillantottam majd újra az ajtót figyeltem. Végül pedig a falon lévő órára néztem, és valahogy végtelen hosszú időnek tűnt az itt eltöltött időm, persze legalább van társaságom, de akkor sem a legjobb elfoglaltságom az, hogy kórházban üljek.