Park

* Caroline Forbes*

Most érkeztem meg az új városba ahol várom a reményt egy új élet reményében ahol végre eléldegélhetek egy ember öltőt. Mert végül is túl gyanús lenne a dolog ha többet élném mint egy ember. E dolog miatt mindig vándorolnom kellet ezért nagyon nem is szeretném sok emberrel találkozni maradok csak egyedül mint mindig. A parkban sétálgatok egyedül a lámpák égnek mivel, hogyan már az éjszaka közepe van. Mindenki alszik már legalább is a halandók biztosan. Biztos itt is élnek vámpírok mint én, sok idők óta bolyongok már a világban és olyan városban nem jártam ahol egyetlen vámpírral sem futottam volna össze. A parkban nem tartózkodik senki ennek örülök mert ma milyen rossz kedvem van nem hiszem, hogy másnap élve kelne föl. Egy célból viszont örülnék ha valamelyik h@lye halandó ide tolná a képét mert akkor végre ehetném egy jót. A hosszú út eléggé kifárasztott és egész után nem ittam vért és hát már eléggé kell nekem. Hosszú gondolkodás és séta után elérkezek egy padhoz ami eléggé rozoga volt ami azt illeti nem tetszik ez a város legalább is a kinézete nagyon nem. Hiányzik nekem a vér és a hullák illata ebben a kisvárosban pedig nagyon nem tombolhatom ki magamat mert feltűnő lenne. A padon ülve föl tekintek a csillagokra azok fényesen világítanak le rám, mikor egy fura szagot érezek meg a levegőben ez ember. Jobban beleszagolva már tudtam, hogy egy vámpír az, na végre, hogy jön már valaki aki egy kicsit pillantásra méltó nem mint a szánalmas halandók. Hallom lépteit felém közeledni na nem is érkezik ez az éjszaka olyan unalmasnak int ahogyan reméltem a dolgot. Nem keltem föl padról ahová leültem csak azon gondolkodtam, hogy vajon ki lehet az vajon egy régi ellenségem aki utánam jött, hogy megbosszuljon valakit vagy valami gyenge kis vámpír. Őszintén szólva fogalmam sincsen kíváncsian várom, hogy ki lehet az ahogy kilép a sötétségből a lámpa az arcára süt. Ez egy lány és nem ismerős számomra, na talán meg lesz a mai vacsorám igaz, hogy a vére nem fogható össze a halandóéval, de azért a vámpír vért sem vetem meg. Éppen felém közelit nem tudtam, hogy mit tegyek leszólítsam és ki élvezzem gonoszságom, vagy csak támadjak rá és vegyem el tőle amire nekem, szükségem van. Mindkét választási leehetőség sem rossz de inkább maradok most az elsőnél. Van időm nem sietek sehová rá érek vele elcseverészni és így jobban is fogom szeretni a vér vasas izét a számban. A lány éppen haladna el előttem én előveszem udvarias beszéd stílusomat nem szeretném elriasztani a lányt.
- Heló meg tudnám mondani hol lehet megszállni ebben a városban?- tettem föl neki egy kérdést amivel le tudtam szólítani és elindítani egy beszélgetést.

Hosszú, fárasztó napom volt. Egész nap az iskolában tengődtem, valami hülye dolgozatot írattak velem angolból – állítólag lemaradtam, mikor a kórházban voltam. Annyira mondjuk nem zavar, ha nem lesz jó, majd megbűvölöm a tanárnőcit, hogy javítsa ki legalább egy szép négyes fölére, nem vagyok annyira kapzsi, hogy ötöst akarjak. Majd évvégére…
Éppen hazafelé tartottam suliból, mikor egyszer csak nagy ricsaj, megrázkódott a kormány, és megállt az autó. Szép, mondhatom. Persze nem a legújabb típus, de igazán kitarthatott volna, estére programot szerveztem magamnak a Grillbe, most akkor vitethetem el magam, vagy ami még rosszabb – mehetek gyalog. Hosszú telefonálások után kijött értem egy autómentő, elvitték a kocsimat a szerelőmhöz, engem meg hazáig – persze nem önszántukból. Már egész jól használom a képességeimet, sőt még egy kicsit a szomjamat is eloltottam.

Amint hazaértem az első dolgom az volt, hogy letusoltam és elkezdtem készülődni az estére. Az estére… Jött egy új srác a sulinkban, tipikusan az esetem, és pont kapóra is jön. Nem igazán ismer itt senkit, szóval Caroline bevetette magát. Még csak a különleges képességeimet se kellett bevetnem, bár ha nem jött volna össze a dolog, akkor valószínűleg kerestem volna mást, nem feltétlenül akarok mindenkit bűvölgetni ebben a városban. Viszont neki bejött a kis hebrencs szőke leányka, bár ebből nem tudom melyik szó igaz egyáltalán.
Mindenestre jól akartam kinézni, ha már én vezetem be Mystic Falls társasági életbe, meg amúgy is, ha esetleg alakulna valami köztünk… Hmmm, lehet, nem lenne ellenemre, bár főleg azért lenne rá szükségem, hogy a szomjamat oltsa. Persze szokás szerint sokat tollászkodtam a tükör előtt, az tartott majdnem egy óráig, még kiválasztottam, mit veszek fel. Majd hajat csinálni, sminkelni, majd ötször lemosni, majd megint. Nehéz is nőnek lenni…

Végül nagy nehezen elindultam otthonról tökéletes harci díszben: sötétkék ruci, tökéletesen göndörödő haj, szépen kifestett szem, passzoló fülbevalók és nyaklánc, sötétkék magas sarkú, ami tökéletesen hangsúlyozza a formás lábaimat, és persze az elengedhetetlen kis táska. Amikor kiválasztottam a szerelésemet nem pont arra gondoltam, hogy el is kell jutnom a bárba valahogy. Persze felhívhattam volna, hogy jöjjön értem, de ahhoz túl makacs és önfejű vagyok, meg tudom oldani egyedül is, nincs azért olyan messze… Aha, persze. Csak nem számítottam bele a hideget és azt a tényt, hogy időben induljak.

Épp a parkon haladtam át – merthátugye, erre sokkal rövidebb, mint megkerülni, bár veszélyesebb is, mondjuk jelenpillanatban rajtam kívül, kevés veszélyesebb lény tartózkodhat itt - , mikor leszólítottak. Áhh, szóval már csak így. Na nem mintha nem láttam volna már messziről, hogy ül itt valaki, de ahogy a közelébe értem, ugyanolyan érzés fogott el mint Katherine vagy Stefan közelében. Úgy, még egy démon Mystic Fallsban…
- Szia, igen persze. Van itt egy egész jó kis motel a közelbe, meg a régi panzió is fogad vendégeket – közben mutogatok a kezemmel.– Szóval még egy vámpír ebben a városban… Mi szél hozott pont ide? – kérdezem tőle hangsúlyozva a pont szót. Tényleg nem értem, miért jön mindenki ide…

*Caroline Forbes*

A kérdésemre válaszolt a lány nem gondoltam, hogy itt vannak még szép lányok is olyan lepukkadt helynek látszik ez a Mystic Falles remélem, hogy meg fogja érni, hogy ide jöttem.
Nemzavar engem a rossz környék voltam már ennél rosszabb helyeken is, nem beszélve a csataterekről amiken párszor én is részt vettem.
Nem azért, hogy két vezető parancsait kövessem hanem csak maga a gyilkolási vágyért és ezt a dolog nem bűntették meg.
Korlátlan számban gyilkolhattam az embereket és még nem is tûnt fel senkinek mert, hogyan háború van és ilyenkor vannak áldozatok. Kérdésére föl kapom a fejemet mi szél hozott erre hát őszintén szólva fogalmam sincsen a dologról, hogy miért ide és mért pont most.
Talán a kihívásokra, talán a nyugalmas élet reményében fogalmam sincsen úgy is már közzel 240 éve bolyongok a világban. Nem tudtam mit mondani a lánynak, de egy dologra figyelmes lettem, hogy ez a lány nem régen lett vámpír mert a beszéd stílusán látszik, hogy ebben a korban született nem pedig a 19 században. Nem hiszem, hogy ebben a városban találok már olyat, aki nálam öregebb és tapasztaltabb, de sosem lehet tudni hiszen nem csak én vagyok az egyetlen vámpír.
A mostani világban nagyon elszaporodtak a vámpírok régen nem voltunk olyan sokan mint most. Elég ha most ki megyek a parkba és az első éjjel kivel futok össze egy vámpírral. Tehát nem hiszem, hogy ő az egyetlen vámpír a városban a lány nagyon fiatal tehát nem most változott által akkor itt kell lennie az is aki átváltoztatta õt vámpírrá nagyon kíváncsi lennék rá, hogy ki lehet az.
Most már ideje lenne lassan válaszolnom a lánynak, hogy ne legyek oly csendbe. Szóra nyitom a számat valami hazugságot ki találva mert senkinek semmi köze ahhoz, hogy én miért jöttem ide főleg nem egy ilyen „vidéki” vámpírocska fogja nekem megmondani.Viszont kíváncsi lennék rá, hogy milyen lehet a vére nem ő lenne az első vámpír akinek a véréből iszok és nem is az utolsó.
– Hát a nyugodt élet reményében és miért pont ide-ismételtem meg majd folytattam- hát azért mert azt halottam, hogy ez egy békés kisváros ahol végre nyugalmamat lelhetem messze a harcoktól.
Addig jó amíg nem tud az igazi személyiségemről így nem tuja sosem, hogy mi lehet a következő cselekedeten.
Most már kezdődhet lassan a becserkészés és a vadászat, a becserkészés mellett azért döntöttem mert szép és hát miért ne? Kérdezgetem magamtól úgy is minden lány más ki kell próbálgatni mindeniket és mi baj is lehetne belőle.
– És ön itt született vagy mint én ön is beköltözött a városba?
Kérdezgettem tőle valahogy szóba kell állnom vele, hogy éppen ne menjen el, ahogyan ki volt öltözve lehet, hogy indult valahová.
No de amíg beszél addig is itt marad utána na meg mehet a többi. A parkban továbbá sincsen senki ennek örülök mert nem kenne éppen jó dolog ha megzavarnának minket. Viszont ha nem is csinálnám meg vele amit akarnék akkor gyűjthetnék egy kis információt a többi vámpírról a városban.

Annyira hülye vagyok, én is pont most kérdezek, mikor már így is késésben vagyok. Várakozva nézek le rá, nem úgy tűnik, mintha nagyon válaszolni akarnak. Inkább olyan, mintha a kérdésem – miért pont ide jött? – annyira elgondolkoztatta volna, hogy teljesen elmerül az emlékeiben és gondolataiban. Hát felőlem aztán merenghet, de engem hagyjon menni, várnak rám… Ki tudja, lehet azóta már a kiszemeltem ott is hagyott, vagy lecsapott rá valamelyik önjelölt bálkirálynő. A kis gólyák, azt hiszik, hogy van esélyük… de most komolyan! Elsősen SENKINEK sincsen esélye az ilyen posztokra. Még másodikban se, de akkor talán, esetleg. Harmadikban, meg negyedikben van rá a legnagyobb sansz, de addigra meg már kialakul az iskolai hierarchia, tehát csak a legmagasabban levők reménykedhetnek, idén meg még ők se, hiszen ki más is lehetne bálkirálynő, mint én?!

Igazából Elena balesete óta teljesen enyém ez a cím - azelőtt többnyire kettőnk között dőlt el a dolog, hol az ő, hol az én részemre – mostanság viszont már nem igazán érdeklik az ilyen dolgok... Nem mintha engem annyira érdekelnének, de fontos a hírnév, és hogy a központban legyek, így mindig lesznek olyanok akik hasonlítani akarnak rám. Ez pedig kifejezetten a hasznomra válik, ha az információk áramlásáról van szó. Egyesek olyan pletykásak és annyira tájékozottak, hogy lassan előbb fogom megtudni, ki-kivel jár, vagy kavar, mint maguk az érintettek. Persze nem vagyok annyira felszínes, hogy mindezek igazán érdekeljenek, de jó tudni, hogy mi történik ebben a kisvárosban, és ha esetleg egy ellenségemnek összejönne valaki vagy valami, akkor majd én teszek róla, hogy ez sürgősen megváltozzon. Hihetetlen, hogy a férfiaknak nem kell más csak egy huncut mosoly, esetleg egy kis szempilla rebegtetés… Ha jó időben, és jó helyen csinálom, akkor hopp! - már ugrott is a kapcsolat. Gonosz vagyok? Tudom.

- Hát akkor rosszabb helyre nem is jöhettél volna… - válaszolom neki, mikor hosszú gondolkodás után végre válaszol. - Ez itt minden, csak nem egy nyugodt, békés kisváros. Kitől hallhattál ilyeneket… ? – Nem is igazán kérdés ez, mert nem vagyok rá túlzottan kíváncsi, inkább csak hangosan gondolkodtam. Legjobb lett volna, ha ki sem ejtem ezeket a szavakat a számon, vagy ha már megtettem, elveszhetnének az éterben. Mennyivel jobb volna, nem kellene még mindig itt ácsorognom, ráadásul már fázni is el kezdtem. Hogy kifejezzem, hogy fázom és hogy mehetnékem van, elkezdtem egyhelyben toporogni. Talán észre veszi és nem kérdezget tovább, esetleg kijelenti, hogy menni-e kell. Hmmm… Nem is olyan rossz ötlet, majd én jelentem ki. Éppen szólásra nyitom a számat, mikor megszólal. Szuper, kérdések. Lehet, nem fogok innen egy könnyen szabadulni?

Nem tudom, miért kell magáznia, mindig kényelmetlenül érzem magam ilyen helyzetekben, hiszen én eddig őt végig tegeztem, erre feltesz egy ilyen magázódó kérdés, amire fogalmam sincs, hogy válaszoljak. Pedig a kérdés nem bonyolult, a válasz kész van rá, már csak el kell döntenem a formáját. Úgy döntök, továbbra is tegeztem, ha eddig így tettem, most miért változtassam meg. Meg különben is! Könyörgöm, ez a 21. század!
- Itt születtem, sajnos… - hozzátehetném még, hogy legszívesebben elmennék innen, de most minek hazudjak? Szeretek itt lenni, szeretek a középpontba lenni, szeretem, hogy mindenki ismer – bár ez manapság inkább hátrány, vámpírként kicsit nehezebb adni a jókislányt. – Egyébként a kórházunknak nagy vérkészletei vannak, ha nem akarsz túl nagy feltűnést kelteni – kicsit bagoly mondja verébnek szituáció, mert én sem mindig zacskós vért iszok, nézzük csak a ma délutánt. De igen egyszerű olyan helyet találni, amit többnyire fed a ruha – főleg így a hidegebb hónapokban. A többi meg már csak a megfelelő bűvölésen múlik, ami még így viszonylag fiatal vámpírként is tökéletesen megy. Kíváncsi vagyok hány éves, de nem akar tovább maradni, hideg is van és késésben is vagyok.
- Ne haragudj, de mennem kellene, már várnak rám… - nem akarok pontosítani, hogy hova megyek, vagy ki vár rám, még a végén követne, vagy mit tudom én.

Nem tudom mit tegyek látom, hogy a lány haza akar sietni, de egy kicsit élvezzük ki gonoszságom nem fogom elengedni, ha padig szökni próbál akkor rátámadok. Nem érdekel engem, hogy ő vámpír igaz, hogy vére nem fogható a halandókéhoz, de azért éppenséggel a vámpír vér sem meg vetnivaló dolog. Még várok egy kicsit, hogy mit akar tenni várom, hogy induljon mert akkor egyszerűen odalépek hozzá és fogamat belemélyesztem nyakába már szinte a számban érzem azt a jó vasas ízt. Mikor ki mondja, hogy akar indulni, na mos jön el nekem az én időm.
Egyetlen egy lépést kell tennie és azzal a nyakának is ugrottam még, hogy én igyak tasakos vért azt nem kell megnéznie senkinek én sosem fogyasztok zacskós vért nekem a friss vér ízlik.
Ha nekik jobb a tasakos akkor csak igyák, de én maradok ennél el lehet hipnotizálni az áldozatot utána és nem emlékszem semmire. Viszont egy vámpírt nem tudok sajnos, de ez annyira nem is izgat eggyel több vagy kevesebb ellenség már mindegy így is rengeteg van már.
Nem fogok megijedni egy ilyen b@ta l@bától. Nem hiszem, hogy nem fél egy idegen vámpírtól akin ráadásul érzi, hogy nem a XX. században született mint ő. Még kap egy utolsó esélyt mind mindenik áldozatom ez egy olyan végső esély számára, hogy megússza a dolgot. Ezzel ha élni fog akkor megmenekül viszont, ha nem akkor a fájdalmasabb utat választja és szép piros vér fogja elönteni számat.
– Rendben van, de szerintem okosabb lenne öntől ha itt maradna.
Mondtam neki figyelmeztetés képen innen már rajta múlik a dolog, de azért imádkozom ott legbelül, hogy megtegye első lépését.
Nem szoktam az utolsó után megkegyelmezni senkinek és ez így is marad. Körülnézek a parkban lassan már a hold középen jár nem értem, hogy ilyen későn hová szeretne sietni, de ez már az ő dolga.
A parkban senki sincsen szerencsémre és nem is hiszem, hogy valaki ebben az időpontban ide tolná a képét. Remélem értette a célzást a figyelmeztetésre, hogyha távozni próbál akkor nagy gondja is lehet belőle, ha pedig ellen fog állni akkor nem hiszem, hogy meg fogja úszni egy harapással.
Közben eszembe jutott még egy gondolat amit szerettem volna megosztani a lánnyal, hogy egy kicsit legyen tisztább a dolog.
– Szerintem aki eddig tudott várni az még tud várni nem így gondolod?
Kérdeztem tőle egy gonosz mosollyal az arcomon hisz ez igaz is ha várja valaki akkor még tud várni szerintem úgy is elkésett és ha még nem akkor elfog.
Innen számára nem lesz menekülés, egy kis információra szükségem lenne, hogy még kik élnek itt a városban mármint a vámpírok mert nagyon nem érdekelnek engem a halandók.
Mióta vámpír vagyok egy közönséges halandóval nem beszélgettem többet mint egy fél óra általában nem bírtam tovább és ittam a véréből. Ha megérdemelte azt, hogy élhessen akkor hipnotizáltam és elengedtem, ha pedig halálra méltónak tartottam akkor egyszerűen kicsavartam a nyakát és a holtestet elrejtettem.
Itt nagyon nem szeretnék, gyilkolni mivel, hogyan ez egy kisváros és nem olyan mint New York ahol kedvemre gyilkolhattam a sötét sikátorokba a bandák áldozatának álcáztam és a rendőrség már nem is nyomozott az ügy után, de sajnos itt nincsenek bandák, vagy klánok amikre rá lehetne kenni a gyilkosságot.
Kíváncsi lennék rá, hogy e szegény lánynak ki lehet a teremtője. Viszont ha iszok a véréből úgy is meg fogom tudni. Arcomon gonosz mosoly húzódik el. Közben kíváncsian a lányra tekintek a választására várván.

Megijesztett a következő mondata. Persze ezt nem mutattam ki belül, de tényleg megijesztett. Úgy hangzott, mint egy fenyegetés – talán, mert az is volt. Végül is eldönthetem, hogy mit csinálok: maradok, vagy megyek. A hangsúlya nem hagyott kétséget a felől, hogy jobban tenném, ha maradnék, és a szavai is egyértelműen erre céloztak. Nem tudom, mit tenne velem, ha úgy döntenék, hogy elmegyek. Őszintén szólva, nem is akarom megtudni. Mivel nyilván valóan egy nálam idősebb vámpírról van szó, lényegében akármit csinálhatna velem… Akár meg is bűvölhetne – ha elég idős hozzá, de mivel nem tudom a pontos korát, ebben azért nem vagyok biztos.
- Mit tennél velem, ha elmennék? – kérdeztem határozott hangon, nem mutattam ki, hogy azért egy kicsit megijedtem. A kérdésemben pedig a válasz is benne volt vagyis, hogy maradok. Nem vagyok olyan hülye, mint amilyennek látszom, vagy egyesek hisznek. A kérdésem lehet, hogy túl merész volt ezért, – hogy éreztessem maradok – leültem mellé a padra. Keresztbe tettem a lábaimat, megigazgattam a ruhámat, a táskámat letettem magam mellé, majd kérdő tekintettel néztem rá és vártam a válaszát. Igazából nem vagyok benne biztos, hogy tényleg tudni akarom, de kíváncsi vagyok. Ha pedig nem akar válaszolni, akkor úgy sem fog.

- Hmmm… Végül is… – mondtam neki kicsit elgondolkodva. Nem akartam most vitatkozni, pedig eléggé kikívánkozott belőlem. Igazából nekem lett volna a legjobb, hogyha ott lettem volna időben. Akkor most nem kellene itt fagyoskodnom, és talán még egy jó éjszakám is lett volna… - Figyelj! Nem mehetnénk valami melegebb helyre? Itt van a Grill nem messze, vagy beülhetnénk valahova máshová is… Nem a parkban ücsörgésre készültem – mondom neki, miközben végig nézek magamon. Szórakozni indultam, erre most itt vagyok a parkban, valami idegen vámpírral, akiről nem tudok semmit, és fogalmam sincs, mit akarhat tőlem. Ha már itt tartunk…
- És esetleg elárulhatnád azt is, hogy mit akarsz tőlem… - kérdő tekintettel nézek rá. Minél előbb túl vagyunk azon, amit akar, annál előbb szabadulhatok. Remélem, gyorsan lerendezzük a dolgokat, nem tetszik ez a szituáció és, jelen pillanatban még azt sem tudom, hogy fogok hazajutni. Merthogy én nem gyalogolok haza, az is teljesen biztos! Elég volt eljönni idáig. Vagy megbűvölök valakit – lehet, hogy még azt sem kell, elég csak szépen mosolyognom…–, vagy megkérem ezt az úriembert – aki egyébként, még mindig nem tegez –, hogy vigyen haza. Na jó, azért teljesen még nem bolondultam meg! Inkább gyalogolok, mint sem beüljek mellé egy autóba. Kezd idegesíteni, hogy nem tudom a nevét, de ha megkérdezném, akkor valószínűleg nekem is el kellene árulnom az enyémet, azt pedig nem akarom. Jobb névtelen maradni…

Láttam, hogy most már nem fog elmenni ezt a döntését díjazom mármint az ő érdekében mert úgy sem ment volna el ha akart volna is. Nem lett volna képes nekem ellenállni hisz jóval idősebb vagyok mint ő. Kérdésén csak egyet nevettem, mit tennék vele? Hát jobb ha ő azt nem tudja meg el sem hiszi, hogy életemben mennyi szörnyűséget és gaztettet követtem el. Nem ő lenne a legelső csinos lány aki az áldozatommá válna és nem is lenne az utolsó ki képes engem legyőzni eddig még ellenfelemre nem akadtam ebben az átk@zott városban kezdem azt hinni, hogy nem igaz amit hallottam és, hogy itt csak ifjú vámpírocskák vannak. Viszont kérdését meg kell válaszolnom nem hagyom, hogy tudatlanságban maradjon.
- Nos mit tennék veled? Ez nagyon jó kérdés, de olyan finom véred van és milyen szép is vagy nagy lehet a csábítás.
Mondtam neki célozva a gaztettre ez neki talán elég lesz arra, hogy megijedjen tudom, hogy fél habár nem mutassa ki. Nem kell mindig ki mutatnunk félelmünket anélkül is lehet tudni. Ha nem félt volna akkor el ment volna és nem maradt volna itt velem, ebben a csodás parkban. A lány mellettem ült panaszkokott arra, hogy fázik, hisz ő is vámpír, egy vámpír nem fázik minek kell neki kifogás? Nem akar itt maradni hadd maradjon csak nem fog megfázni, ebben garantálom, hisz mi már meghaltunk testünk nem érez hideget és nem bocsát ki hőt.
- Nem hiszem, hogy megfáznál, hisz vámpír vagy nem érzel hideget miért szeretnél elmenni csak nem félsz tőlem?
A lány szavai újra elgondolkodtatnak, hogy mit akarok tőle sok mindent, de jobban bele gondolva információt. Bár ha nem fog tervem szerint viselkedni akkor még mást is fogok kapni ami még inkább az kedvemre fog válni. Ha jól viselkedik akkor nem fog bántódása esni mármint ha eléggé segítőkész lesz.
- Tőled sok mindent szeretnék, de első sorban egy kis információt és az érdekedben remélem, hogy hasznosak legyenek számomra.
- A városban ki a legöregebb vámpír?
Na erre válaszoljon erre kíváncsi vagyok nem kerülgetem a dolgot simán csak ki mondtam azt ami érdekel engemet és ami fontos. Nem vagyok én kíváncsi arra, hogy most éppen a lány fázik vagy mit tudom én milyen baja van egyszerűen csak nem érdekel. Mivel lenne ő másabb mint a többi vámpír vagy lány akikkel végeztem ha bár az idők alatt sokat változtak az emberek, de egy dolog biztosan nem változott és az pedig, hogy bármikor képesek hátba szúrni nem kell bennük megbízni egy percig sem. Mármint ha nem bízunk senkiben akkor veszély sem leselkedik rám mert ki árulhatna el.